Búcsúzz! 8.fejezet

8. rész

Búcsúzz!

- Ren mester, megtaláltam! – hangzott egy mély hangú kiáltás az éjszakában. Bason, a szellem az erdő felett lebegett.

- Rendben, szólj a többieknek is! – válaszolt Ren.

- Nem kell, itt vagyunk! – lihegett Yoh. Futva jött a csapattal a tisztásra. A látványtól azonban földbe gyökerezett a lábuk.

Lizi aléltan feküdt a füvön, selymes haja most kócosan terült szét körülötte. Karján véres kendő, lába sebes, csuklóján látszott, hogy valaki erősen megszorította. Fejéről lomha patakként csordogált a vér.

- Lizi! – kiáltott fel Yoh kétségbeesetten. Odarohant a lányhoz, és megrázta. – Lizi, élsz még?

Nem érkezett válasz.

- Lizi! – Yoh még erősebben rázta. A lány feje bábként billegett jobbra-balra. Nem látszott benne élet. – Azonnal kórházba kell vinnünk! Ha megtudom, ki tette ezt…

- Gyere haver, most ne ezzel törődj. A fő a csaj – nyugtatta Trey. – Vigyük el a kórházba, nincs olyan messze. Még biztos segíteni tudnak rajta.

A tisztásra súlyos csönd ereszkedett. Mindannyian ugyanarra gondoltak: mi van, ha mégsem…

A kórházban öt perccel később az egész csapat gondterhelten nézett Lizire: az orvosok azt mondták, az kisebb csoda lenne, ha túlélné. A karján nagyon mély a vágás, a csuklója megrándult, kisebb fejtörést is szenvedett, és mellé még egy-egy csont eltört.

Yoh még éjjel sem mozdult mellőle. Őrizte a lányt, míg a többiek csak kisebb csoportokban jártak be. Szomorúan meredt a szép arcra, amely most élettelenül pihent fehér párnák között. Nem tudta elviselni, hogy egy barátot így kell viszontlátnia. Ráadásul pont veszekedés után.

Aztán négy nap múlva Lizi óvatosan behajlította az ujjait. Yoh várakozóan nézett rá, de más nem történt. Akkor jött be a többi fiú. A lányok otthon maradtak, takarítottak, főztek. Lyserg sem jött el. Zik sem.

- Szerintetek felébred még?

- Nem tudjuk Trey, és nem mondok újdonságot, ha kijelentem, hogy MINDENKIT EZ ÉRDEKEL!!!

- Nyugi Ren, olyan piros vagy, mint a paradicsom! Tényleg, meséltem már, hogy…

A következő pillanatban hatalmas csattanás hallatszott. Ren rövid úton padlóra küldte Jocót.

- Nyugodj már meg, haver! Mindenki ideges…

Ren becsapta maga mögött az ajtót.

- Ennek meg mi baja… - nézett utána Trey fejcsóválva.

- Csak feszült. Mindenki az – válaszolta bölcsen Rió.

- Nem mindenki. Yoh, hogy bírsz olyan nyugodtan ülni, mintha nem is melletted haldokolna valaki?

- Mert tudom, hogy nem lesz baja. Visszajön.

- De jó neked… Én már nem tudom, mit higgyek.

A szobára megint csönd ereszkedett, és ebben a csendben egy halk kis hang suttogta:

- Itt vagytok?

A fiúk úgy pattantak fel a székekről, mintha darázsfészekre ültek volna.

- Ren, gyere be, él! Lizi él! – kiabálta Trey. A következő pillanatban egy nagy BAMM-mal kitárult az ajtó, mögötte a hitetlenkedő Ren.

- Ne kiabáljatok… - Lizi hangja ijesztően gyenge volt.

- Hogy érzed magad?

Lizi erőtlen szíve nagyot dobbant erre a hangra. Az ajtófélfának támaszkodva ott állt a mosolygó Zik.

- Bírom a szarkazmusodat… - Lizi végre kinyitotta a szemét, és egy fájdalmas pillantást vetett a fiúra. A többiek úgy kapkodták a tekintetüket közöttük, mintha teniszmeccset néznének. Zik továbbra is gúnyosan mosolygott.

- Bocs, de valaki megmondja, mi az a szarkazmus? Ziknek madara van?

- Fogd be, Jocó!

- Hagyjátok már, szerintem ez vicces volt.

- Téged tényleg kicsit túl erősen ütöttek meg, Lizi…

Lizi derűsen mosolyogva hallgatta a vitát, hogy Jocó vicces-e vagy nem. Csak akkor komolyodott el, amikor pillantása találkozott Zikével. A fiú szinte rajta mosolygott. Lizi érezte, hogy ha a többiek nem lennének ott, nevetne: milyen gyenge vagy, én megmondtam!

- A Sámánbajnoksággal kapcsolatban semmi hír? – kérdezte Lizi.

- Csak annyi, hogy már mindannyian megkaptuk a következő párosításokat. – felelte Morty.

- Hát te is itt vagy? – mosolyodott el Liz.

- Persze. Nem gondoltad volna, hogy hagyunk a pácban egyedül – Morty biztatóan rávigyorgott.

- Te tényleg jó kis barát vagy – nyugodtan tudtak beszélgetni, mert Jocó még mindig arról próbálta meggyőzni a fiúkat, hogy jó viccei vannak, amit ők hangosan elleneztek. – Ren nyugi, ne üsd meg…

Jocó akkor már a falon terpeszkedett, mintha felragasztották volna.

- Ren mester, gondolj a Hogyan… - kezdte volna Bason, de Ren közbevágott.

- Ha még egyszer emlegeted nekem azt a könyvet, eltávozhatsz! – ordította. Lizi kipattant az ágyból.

- Ren, nyugodj le! – tette a fiú vállára a kezét, mire az dühösen lelökte. Lizi döbbenten állt mellette. Még sose rázták így le. Ren is zavarban volt, mikor rájött, kivel bánt így.

- Ne haragudj… Csak… - a lány szeme megtelt könnyel. – Mindegy, menjetek el! Senkit nem akarok látni!

Zokogva borult vissza az ágyra. A többiek lassan kiszállingóztak. Egyedül az Asakura ikrek maradtak benn.

- Lizi, mondd el, mi történt! – kérte Yoh. Lizi megrázta a fejét.

- Nem mondhatom el – hüppögte. – Majd elmondja ő! – Zikre mutatott, aki eddig lazán a falnak dőlve állt.

- Miért pont ő? – értetlenkedett Yoh. – Mi köze van Ziknek ehhez?

Lizi felemelte a kezét, jelezve, hogy mindenki maradjon csöndben.

- Santana, nézd meg, hallgatóznak-e – suttogta a szellemnek.

Santana kinyitotta az ajtót, aminek következtében az egész csapat előreesett, ugyanis a kulcslyuknál hallgatóztak. Zavartan álltak fel.

- Izé… Bocs Lizi, csak érdekel, miről van szó – hebegte Trey elvörösödve.

- Semmi baj – Lizi hangja nyugodt volt. – Csak meg kell értenetek, hogy előbb velük szeretnék beszélni. Elmondom majd nektek is. Menjetek haza, légy szíves.

- Igenis, Lizi kisasszony! – mondta Rió előzékenyen, és elkezdte kifelé terelgetni a csapatot. Mikor újra becsukódott az ajtó, Lizi Yoh felé fordult.

- Több köze van, mint gondolnád.

- Igen – vágott közbe Zik. Hangja szemtelenül nyugodt volt még mindig. – Ugyanis én voltam.

Yohnak leesett az álla, és jó ideig nem is vette észre. Aztán becsukta a száját, és nyelt egyet.

- Ne vicceljetek, én komolyan kérdeztem – kezdte bizonytalanul.

- Nem viccelek. Nézd meg ezt a vágást: ilyet csak a Tűzkard tud csinálni – Lizi letekerte a kötést, és megmutatta a sebet Yohnak. A fiúk visszahőköltek a látványtól. A karján mély vágás tátongott, és egy kissé meg is égett. – Na látod. Sok furijoku kell ahhoz, hogy egy seb így nézzen ki. És csak egy embert ismersz, akinek nagyon-nagyon sok furijokuja van. – Liz Zikre nézett. – Ő pedig itt van a szobában.

- Igen, én voltam. – lépett előre Zik. – Egyáltalán nem bánom. Megérdemelte.

Lizi szeme teleszaladt könnyel.

- Nekem nem baj. Megszoktam már, hogy akiről azt hittem, barát, ellenséggé válik – zokogta. – Az egyetlen, ami fáj, hogy gyengének neveztél. Ha tudnád, min mentem keresztül, míg végre itt vagyok, nem mondanál ilyet!

- Bocs, de ez nem igazán érdekel.

- De mi történt? – értetlenkedett Yoh.

- Majd elmondja Miss Nem Vagyok Gyenge Kisasszony – gúnyolódott Zik.

- Utállak Zik, tudd meg! – kiáltotta Lizi. Zik csodálkozva nézett rá.

- Igen? Majd meglátjuk. – egy lobbanás, és eltűnt.

- ZIK!!! – ordított a lány. Yoh rémülten hőkölt vissza. Még nem látta a mindig nyugodt lányt ennyire kiborulni.

- Nyugi, Lizi! – nyugtatta. Lizi felült az ágyban, és arcát a kezébe temetve zokogott. – Nincs semmi baj.

- De van – hüppögte a lány. – Tönkreteszem a saját életemet, az nem baj. De másokét is…

- Nem baj? – hüledezett Yoh. – A te életed nem baj?

- Én már megszoktam.

Egy pár percig néma csönd volt. Aztán újra Lizi szólalt meg:

- Figyelj, Yoh… Ezt nem kellene elmondani a többieknek. Ugye nem mondod el?

- Valahogy meg fogják tudni.

- Ígérd meg, hogy nem tőled fogják megtudni.

- Megígérem.

- Köszönöm, Yoh. – a lány szeme hálásan csillogott. – Akkor elmondom, mi történt…

Mesélt, csak beszélt egy fél órán át. Yoh gondterhelten hallgatta.

-… Aztán azt mondta, hogy egy időre el kell mennie, és nem fogunk találkozni. A földhöz vágott, és onnantól nem emlékszem. – mire a lány idáig ért, újra rátört a sírás. – Nem szoktam pedig sírni – törölgette a könnyeit. – Nem is tudom, mi van velem… De ez annyira fáj…

Yoh megértően bólintott.

- De a legnagyobb baj az, hogy érzem: nem mondta el, miért tette ezt…

- De hát azt mondta, hogy a gyengeséged…

- Nem – vágott közbe Lizi. – Nem ez volt az oka. Érzem, és amit én érzek, az általában helyes. Ugyanis félig jós vagyok. – Yoh döbbenten meredt rá. Liz elmosolyodott. – Igen, egy rész sámán, itako, jós, mágus, szóval igazi kis keverék vagyok. De néha haszna is van.

- Váo – Yoh elismerően füttyentett. – Színes egyéniség vagy…

- Nem tudom, képes leszek-e még valaha is nevetni… - Lizi fáradtan hátradőlt az ágyban, és elnyomta az álom.