Veled álmodom by:Arisa

A csillagok már ezüstös köntösbe burkolták az Asakura birtok fölötti eget. Lágy szellő táncolt a fák lombjain, időnként felkapva pár kisebb levelet. A birtokon fákból nem volt hiány, óriási méretét tekintve, egy kisebb erdő is elfért volna rajta. Egy fa közvetlen az épület fala mellett terebélyesedett, és ágai egy erkély felé nyúltak.
Már hajnali két óra is elmúlt, így birtokon mindenki aludt. Ez arra a fiúra is igaz volt, aki az erkéllyel szemben feküdt egy futonba betakarózva. Csendben szuszogott, tökéletesen beilleszkedve környezetébe.
Kint hirtelen megreccsent egy ág, Yoh öntudatlanul a hátára fordult. Egy halk puffanással leereszkedett valami az erkélyre. A sötét árnyék közelebb lépdelt az üvegajtóhoz, és mintha ott sem lenne, egyszerűen átúszott rajta. Yoh arcát egy pillanatra elsötétítette az árnyék, de a másik pillanatban már előtte guggolt. Így a betolakodó arca is megvilágításba került.
Asakura Hao elégedetten elmosolyodott alvó öccsét figyelve. A köntöse félig le volt csúszva a válláról, így szép kilátás adódott emelkedő és süllyedő mellkasára. Hao lábait átvetette Yoh dereka két oldalán és fölé térdelt. Hosszú haja súrolta Yoh bőrét, aki megrázkódott alatta, és kicsit felmordult.
Hao halkan kuncogni kezdett, majd füléhez hajolt.
- Leszel te még hangosabb is, otouto…
Kezével megállapodott öccse álla alatt, s egy ujját végighúzta nyitott ajkain. Majd egy apró puszit lehelt a csukott szemhéjára. Kezeivel a nyaka vonalán cirógatta, s szájával lassan haladt Yoh felé. Mikor megízlelte ajkait, nem habozott, egyből végighúzta rajta nyelvét, hogy még többet érezhessen belőlük. Yoh nagy levegőt vett, és összeráncolta a szemöldökét.
Hao kezei már a mellbimbóinál köröztek, majd hirtelen két ujja közé szorította őket.
A fiatalabb iker felnyögött, Hao kihasználva az apró rést az ajkai között, nyelvével becsusszant testvére szájába. Yoh még mindig aludt, de már kicsit mozgolódni kezdett.
- Kis türelmetlen… - mormolta, azzal elkezdte csókokkal beborítani a nyakát.
Ahogy a mellkasához ért, és harapdálni kezdte immár kemény mellbimbóit, Yoh megremegett. Hao kezeivel már a köntöse övét bontogatta, s türelmetlenül szétnyitotta azt.
- Mmm… - ízlelgette a hasát, és belenyalt a köldökébe.
- Nngh! – nyögött föl Yoh, és belemarkolt a lepedőbe.
- Heheh… ideje lenne felébredni, Yoh! – hajolt fel hozzá, s amikor beleharapott a nyaka hajlatába, ugyan abban az pillanatban rákulcsolta a kezét Yoh ágaskodó testrészére.
- Haaahh! – kapott levegő után a fiatalabb iker, és felpattantak a szemei.
- Jó reggelt, otouto… vagy inkább jó estét kéne mondanom? – kérdezte szórakozottan Hao, és megmozdította a lenti kezét.
- Ha-Hao! Hhh… Mi-mit…? – nézett fel rá zavartan, de nem tudott elfojtani egy halk nyögést.
- Éppen kielégítem a vágyaidat – utalt a kezében egyre jobban megdagadó tagra.
Yoh álmosan pislogó szemében egy kis vágy is tükröződött. Még mindig nem ébredt fel teljesen, így azt a tényt, hogy teljesen meztelenül ki van szolgáltatva Haonak, figyelmen kívül hagyta.
- Mit keresel itt, Hao?
- Csak látni akartalak, otouto – nézett fel gyanúsan pislogó öccsére. – Bár ennél sokkal többet akarok…
Azzal újra ráhajolt a mellbimbójára, és nyalogatni kezdte.
Yoh döbbenetében, és vágyában felnyögött, majd pirulva testvére vállaira tette kezét.
- Hao… Ne csináld ezt!
Az idősebb Asakura a feje fölé szorította mindkét csuklóját, és a másik kezével lecsúszott Yoh heréjéig.
Yoh oldalra kapta a fejét, és próbált szabadulni.
- Hao… Mi nem tehetjük ezt! Ez… ahh! – itt megmozdult rajta egy ügyes kéz -… Ez… nem helyes.
- Nem lenne szabad elfojtani a vágyaidat, otouto. Nem egészséges – kuncogott Hao, és ráhajolt a szájára.
Yohnak tágra nyíltak a szemei, de nem mozdult. Egyszerűen nem tudott reagálni. És nem az őt fogva tartó kéz tartotta vissza. Nem. Sokkal inkább a szenvedély, ami Haoból áradt. Ez lassan bizsergető hullámokat küldött a gerince vonalán, az egész testén át, hogy utána az ágyékánál állapodjon meg.
- Látod, Yoh? Már pusztán a közelségem is képes felizgatni téged – mondta önelégülten mosolyogva, és lassan masszírozni kezdte öccse merevedését.
Yoht áramütésként érte ez az érzelemhullám, amit bátyja érintése váltott ki belőle.
Belenyögött a csókba, érezte, hogy valami nedves és forró hozzáér a nyelvéhez. Yoh lehunyta szemeit, és kóstolgatta az édes ambróziát, amit Hao szája nyújtott neki. Olyan volt, mintha az életet szívná magába. Mohón átcsusszant testvére szájába, hogy többet kaphasson az édességből. Hao lassan megtörte a csókot, és elkezdett a nyaka vonalán a mellkasa felé haladni.
Yoh leszegte a fejét és zihálva tűrte.
- Nngh! – amint Hao a hasfalához ért, hátra vetette a fejét.
- Dőlj hátra, otouto. Neked csak élvezned kell.
Yohnak még volt egy kis lélekjelenléte, és sikerült megráznia a fejét.
- Ne… kérlek… ha-hagyd abba… - suttogta rekedten.
Hao fölöltötte egyik leggonoszabb mosolyát, és megérintette Yoh hímvesszőjének a hegyét.
- Hagyjam abba? Úgy érted ezt? – kérdezte, s tovább ingerelte az érzékeny területen.
- Aaah!
Hao felnevetett, és lejjebb kalandozott nyelvével. Most Yoh remegő combjait illette csókjaival. A fiatalabb Asakura összeszorította a fogait, és önkéntelenül is szélesebbre tárta lábait.
- Nagyon akarod már, igaz? – lehelt rá finoman az előtte álló testrészre.
Yoh eddig is a könyökén támaszkodott, gyakorlatilag félig ülő pozícióban, de erre nyögve lehanyatlott a futonra.
- Ez az Yoh, lazíts… - mormolta megnyugtatóan, majd egy hirtelen mozdulattal elnyelte férfiasságát.
- Haooo! Nngh! – kiáltott fel, és ívben megfeszült.
Hao elmosolyodott testvére reakcióján és lágyan szívni kezdte. Egyik kezével a combjait simogatta tovább, másikkal besegített a szájának. Érezte, hogy öccse tagja a szájpadlásának ütközik, folyamatos rángásokkal egyre jobban megkeményedik, s hallotta egyre gyorsuló lélegzetvételeit is.
- Hhh… Hao… ahh! – nyöszörgött, és tovább boltozta csípőjét, hogy még jobban érezhesse az őt körülvevő meleg szájat és ügyes nyelvet.
- Élvezed, otouto? – motyogta teli szájjal.
A torkából áradó rezgések újabb hangosabb sóhajokra késztették Yoht.
- Umm! – bólintott, és ajkaiba harapott, hogy meggátolja a hangosabb kiáltásait.
- Ne csináld ezt – engedte el és mutató ujját az ajkaihoz érintette. – Hallani akarom, ahogy sikítasz, Yoh…
A fiatalabb iker csalódottan felsóhajtott, és belemarkolt Hao vállaiba.
- Ha… hh… Hao… - lihegett, és próbálta minél közelebb húzni magához.
Testvére hagyta, hogy Yoh kiszolgálja magát, és nyelveik újra találkozzanak.
Közben Hao teljesen rádőlt, és ringatni kezdte a csípőjét. Yoh zihálva megszakította a csókot, és bátyja kulcscsontjára hajtotta a fejét. Reszkető kezekkel a hajába túrt, s szorította egyre jobban magához.
- Hao… hh… kérlek! – nyöszörögte.
Az idősebb iker elmosolyodott. Újra le akart hajolni hozzá, hogy felajánlja további szolgálatait, de Yoh utána kapott.
- Saj-sajnálom, én… - nézett oldalra, és megszorította testvére kezét.
Hao döbbenten pillantott le rá. Érezte a belőle áradó vágyat, de ez a mozdulat világossá tette számára, hogy Yoh nemcsak ennyit akar tőle.
- Yoh?
- Kérlek… csak ne engedj el! – suttogta pirulva, de bátyja szemébe nézve.
Hao rámosolygott, de most mindenféle hátsószándék nélkül. Lehet, hogy Yoh ugyan úgy akarja őt, mint ahogyan ő?
- Ne aggódj, nem foglak – csókolta meg lágyan.
Yoh megkönnyebbülten felsóhajtott, és mohón visszacsókolt.
- Azt hiszem itt tartottam… - hajolt el tőle, s lepillantott Yoh büszkeségére.
A fiatalabb iker elpirult, de nem ellenkezett. Hao összefonta vele ujjait, így ereszkedett újra az ágyékához. Közben egy pillanatra sem engedte el őt.
Újra végignyalta Yoh férfiasságát, de egyik keze már tovább siklott, majd öccse hátsó nyílását kezdte masszírozni.
- Hao… ahhh! – rezzent össze a szokatlan érintésre.
- Bocsi, otouto, de szükségem lenne mind a két kezemre – kuncogott fel Hao, azzal elengedte öccse kezét.
Yoh összerezzent, s remegő végtagjaival a feje alatt lévő párnába markolt. Szorosan összezárta szemeit, zihálva várta, hogy testvére folytassa.
Hao látta rajta, hogy nem szívesen engedte el a kezét, de nem szólt semmit. Újra szájába vette merevedését, és ezzel egy időben egy ujjával beléhatolt.
Yoh ívben megfeszült, és reflexszerűen a levegőbe kapott, valami fogást keresve, bátjya közelségét keresve. De pár pillanattal később nyögve roskadt össze, és takarta el remegő kezét a feje alatt.
Az idősebb Asakura elmosolyodott, elengedte kezével eddig makacsul szorongató férfiasságát, és fölé hajolt. Yoh döbbent pillantásától kísérve kihalászta öccse egyik kezét, s a hajához emelte. Mikor visszadőlt a lent árválkodó testrészhez, és újra kezelésbe vette, Yoh megszorította a még mindig Hao haján lévő kezét. Nyögve hátra vetette a fejét, és hirtelen felbátorodva, egy kéjes sóhajjal mind a két kezével bátyja hajába túrt.
- Nngh! Hao… Ez… - nyöszörögte vágytól rekedt hangon.
Testvére immár két ujjal volt benne, és mozgatta azokat egy szabályos, őrjítő ritmusban. Ehhez hozzájött még Hao izgató, és érzéki nyelve, ami folyamatosan járt rajta. Föl… le… és megint föl, néha belenyalva a csúcsba.
Yoh nem tehetett mást, minthogy boltozta a csípőjét, s kiáltozva tűrte az édes kínzást.
- Hao… ez o-olyan, furcsa érzés… nngh! – nyöszörögte két kiáltás között – Ahh!
- Tetszik, otouto? – ingerelte, s szándékosan beljebb lökte ujjait.
- Aaaah! I-igen… - szorította össze szemeit – Kérlek… mééég!
Hao felkuncogott.
- Ahogy kívánod…
Azzal testvére a harmadik ujját is hozzáadta, s megragadta a combjait.
- Hhh…! – kiáltott fel Yoh fájdalmasan – Ha-Hao!
Pár könnycsepp kicsordult csukott szemhéjai alól, amit Hao észre is vett. Megállt.
- Sssh, otouto. Hamarosan jobb lesz. – ígérte, és apró csókokat helyezett a combja belső felére.
Yoh zihálva bólintott.
- Fo-folytasd… kérlek! – suttogta rekedten.
Hao örömmel teljesítette öccse kérését, megmozdította kezét. Yoh eleinte kellemetlenül összerándult, de ahogy szokta az érzést, megnyugodott. Egyre kéjesebb sóhajok, később nyögések is elhagyták száját. Hao elvigyorodott, amikor Yoh az ujjai mozgására ringatni kezdte a csípőjét, kihúzta őket és fölé hajolt.
- Tárd szét jobban a lábad, otouto – kérdezte angyali mosollyal az arcán.
Yoh pirulva engedelmeskedett.
- Ez most egy kicsit fájni fog. Vegyél egy nagy levegőt.
A fiatalabb Asakura bátyja szemébe nézett, majd átkarolta a nyakát, hogy magához húzza.
- Hao… kérlek, csináld! Ne-nem bírom tovább…
Hao a dereka alá nyúlt, s megemelte a csípőjét. Yoh érezte, hogy valami kemény feszül a hátsónyílása ellen, majd mikor testvére egy hirtelen lökéssel beléhatolt, felkiáltott.
- H… Hao! – nyöszörgött, és tiltakozóan összeszorultak Hao tagja körül az izmai.
- Hhh… otouto. Végre… el sem tudod képzelni, hogy mióta vártam már erre! – zihálta öccse fülébe, s megmozdította magát.
- Nngh! Ha… Hao! – szorította meg a nyaka körüli kezét – Mm… Ahh!
Az idősebb iker érezte, hogy Yoh egyre jobban ellazul, egyre hangosabban nyög, és egyre kétségbeesetten kapaszkodik belé.
Azt akarta, hogy ez az érzés örökké tartson, hogy minél felhőtlenebb gyönyört nyújthasson Yohnak. De tudta, öccse nem fogja már kibírni. Mint ahogy ő sem.
- Istenem, Hao! Aaaaah! – kiáltott egy hatalmasat alatta, s hagyta, hogy a vágy hullámai magával sodorják.
Mikor összerándultak Hao lüktető tagja körül Yoh izmai, ő is megadta magát. Mélyen testvére szájába lökte nyelvét, hogy csillapítsa orgazmusa moraját. Majd lihegve a futonra roskadt.
Yoh még mindig hevesen zihált, de továbbra sem engedte el Haot. Az idősebb iker is átkarolta őt, és a mellkasára fektette. Lágy csókot lehelt a homlokára.
- Hao… - simogatta a vállára hullott tincseit.
- Hm?
- Nem akarok felébredni…
Hao értetlenül pislogott, és lenézett Yohra.
- Otouto?
- Kérlek, ígérd meg… - remegett meg a hangja -… ígérd meg, hogy ha felébredek, itt leszel velem!
Hao szomorkásan elmosolyodott, majd lágyan megcsókolta.
- Ne félj, itt leszek. Megígérem.
Yoh halkan sóhajtott, majd egy bohókás mosollyal az arcán hozzásimult.
- Minden este ezt mondod…

Figyelem!Ez a fanfiction nem saját!By:Arisa