Save me from my darkness 6.fejezet by:Ichigo Hime

A Funbari Onsen nappalijában teázgattam Yoh kun-nal és közben bőszen vártuk Anna és Hao haza érkezését. Rendkívül nyugtalan voltam már több mint egy órája, hogy Hao-sama elindult megkeresni Anna san-t. Folyton csak azon járt az eszem vajon mit csinálhatnak együtt, bár Annát ismerve nem igen viszonozná Hao közeledését és pont ezért nem értem miért koslat állandóan utána amikor itt vagyok neki „én”. Már az első találkozásunk óta elrabolta a szívemet. Lassan több mint egy éve történt. Amikor a Sámán Kódexet akartuk Annával és Morty-val eljuttatni Yoh-ékhoz. Emlékszem egy kisebb barna sziklán ült és ott várt minket. Már akkor szörnyen irigy voltam Annára hogy megkérte a kezét. Engem meg szerintem észre se vett. Biztos vagyok benne ha megkérdezném tőle vajon emlékszik e, hogy ott voltam akkor egy szimpla „nem” lenne a válasza. Amikor megtudtam, hogy Yoh legyőzte őt és többé nem láthatom minden reményem elszállt. Tulajdonképpen Yoh volt az akibe elsőre bele szerettem de Anna már régóta a menyasszonya ezért le kellett mondanom róla. Meg hát hiába néha irigylem őt és dühít, hogy eddig mindkét fiú akiket szerettem ő hozzá kötődnek attól függetlenül jó barátnők vagyunk. De ennek így is kell lennie. Így van rendjén. A remény viszont még sem halt el teljesen. Amikor megtudtam, hogy Hao életben van újból reménykedni kezdtem és azután nem sokkal később engem keresett fel az én segítségem kell neki. Ez biztos jelent valamit...-gondolat menetemből a haza érkező „párocska” zökkentett ki. Végre megnyugodtam és persze Yoh is.

– Óh ember, mi tartott ennyi ideig?-lépett oda Hao-hoz.

– Csak nem aggódtál?-szeppent meg az itako.

– De...-pirult el és közben vakargatta a fejét.

– Tudod Yoh – rá nézett.- van egy olyan mondás hogy:”Ne aggódj olyan dolog miatt amit nem irányíthatsz”.-mondta komolyan Hao, csak azért hogy elronthassa a romantikus pillanatot.

– Hé! Ez az én szövegem!- emelte fel a hangját. Én meg csak nevettem azon amilyen képet vágott a hirtelen felismeréstől. Tuti hogy azért nyögte ezt be hogy el rontsa a romantikus pillanatot kettejük között. Hao amilyen helyes olyan kegyetlen.-gondoltam és közben észre se vettem milyen jól elszórakoztam ráadásul egész végig Hao-n legeltettem a szemem.

– Hát te meg mit vigyorogsz?- vágta hozzám csípősen.

– Ugyan semmiin-hessegettem. Amúgy Anna-san itt maradhat Hao-sama?-fordultam a lány felé.

– Felőlem maradhat. De nem jelenti azt hogy meg is bízok benne.

– Hát ez szuper tudtam, hogy mélyen belül kedves vagy.-mosolygott Yoh.

– Mé-lyen?- lépett oda hozzá és hátborzongatóan végig mérte „áldozatát”.

– Akarom mondani...wáááh bocsánat. -hajolt meg és felrohant a szobájába.

– Yoh! Azonnal gyere vissza!-kiáltozott és utána eredt.

Pár perc így is telt el, vártuk KETTESBEN Hao-val azt hogy vissza jöjjenek de nem tették végül ő törte meg a csendet.

– Nem valószínű hogy visszajönnek egy hamar.-mellém lépett.- El vezetnél a vendégszobába?

– Igen Hao-sama. -hajoltam meg.- Megígértem, hogy segítek és épp ezért meg kéne beszélnünk pár dolgot.- mondtam közben elindultam és intettem neki hogy jöjjön utánam.

– Rendben van.-indult utánam.- Nagyon komolynak hangzik.

– Mi? Ja nem.-vakargattam a fejem.- Ne értsd félre.-mosolyogtam.

– Tamao...amióta elment Usui azóta nagyon furcsán viselkedsz.- mondta és közben érdeklődően egy kis piros kínai csengőt nézegetett ami a falon volt dekor.

– Furcsa?-szeppentem meg. Nem tudom miről beszélsz.-hazudtam.-Amúgy itt a fürdőszoba vagyis az egyik.-mutattam a másik irányba.- Itt meg a legnagyobb vendégszoba.-benyitottam. Az ágyon van köntös ha át akarsz öltözni ez minden ha kellek én a folyosó másik végén leszek.-indultam volna ki de Hao megragadta a karom és vissza húzott.

– Ha amiatt haragszol, hogy miattam nem jött vissza a fogadóba, akkor sajnálom.-végre egyszer őszinteséget és kedvességet hallottam a hangjából.

– Ugyan.-intettem. Nem haragszom, elég idiótán viselkedett, nem tudom mi ütött belé, de azért sajnálom.-keseredtem el.

– Értem. Elég rossz ízlésed van... amúgy.

– E-ezt hogy érted?-kicsit meglepődtem a kijelentésén.

– Pont egy ilyennel kikezdeni mint Usui.- kezdte mondandóját és rám nézett. A szája nagy de nem valami erős sámán ráadásul roppant bosszantó tud lenni.-bal kezével a falba ütött amire a kis csengő megrezzent. Nem tudom mit eszel rajta.-vonta meg a vállát. Na de mindegy te tudod te életed. Nem szólok bele.

– Jaj már Horo és köztem nincs semmi csak lakótársak vagyunk.-mentegetőztem.

– Nekem nem úgy tűnt.-vágta rá egy kicsit hevesebben mint ahogy akarta majd lehuppant az ágyra.

– Ő...-kezdtem bele zavartan.

– Na de mindegy is.-megpaskolta maga mellett a takarót ezzel jelezte, hogy üljek le mellé.- Miről is kéne beszélnünk?-felém fordult és mélyen a szemembe nézett és amitől bevallom nagyon zavarba jöttem.

– Hát tudod mivel velünk fogsz lakni-mosolyogtam.-és hát mivel a mi életvitelünkhöz kell szoknod arra gondoltam, hogy beiratkozhatnál a Shinra Magán Akadémiára ahova Yoh és Manta is jár.

– Hogy mi?-nézett kérdőn rám.- Mit jelent az hogy beiratkozni és mi az a Shinra Akadémia?

– Hát...-úristen de sok gondom lesz vele-gondoltam.- Shinra Magán Akadémia az egy iskola ahol könyvekből tanítanak a tanárok.-magyaráztam.- A tanárok jóval idősebbek mint a te vagy az az a diák és ezért tiszteletből Sensei-nek kell őket hívni.

– Khm. Tamao azt tudom, hogy mi az a tanár-diák. Ennyire ne nézz tudatlannak de ez a civilizáció rendkívül bonyolult számomra.-mondta majd a kezét hátrébb csúsztatta és hátradőlt.- 1000 évvel ezelőtt is volt taníttatás kérlek azt mond el hogyan jutok el oda és milyen próbát kell kiállnom.

– Hehehe.-kuncogtam. Ne törődj azzal hogy hogyan jutsz oda itt van a közelbe és én majd elkísérlek és segítek beiratkozni.- mondtam majd mikor láttam, hogy még mindig nem érti mi az a beiratkozás hozzá tettem: Akarom mondani elkísérlek, hogy kiálld a próbát.

– Ez remek!-tapsolt egyet.- Akkor holnap?-nézett rám kérlelően mogyoró barna szemeivel.

– Hao-sama önnek mindent ezer-örömmel. -bólintottam.

– Tamao...- nevetett.-Már mondtam, hogy szokj le a magázásról és most már egy titulusban vagyunk úgyhogy főleg.- mosolygott. Amitől szokás szerint olvadoztam.

– Elnézést Hao-sama. -pirultam el.-Vagyis bocsánat Hao-kun de megszoktam.

– Nem baj nem haragszom. Az alázatosságért nem, de ha úgy beszélnél mint Usui....-fintorodott el.

– Mért szidod folyton Horohoro-t? Nem is ismered. Mondjuk az igaz hogy elég bunkó volt de érthető.- mondtam majd mikor láttam Hao szúros tekintetét hozzá tettem.- tudod a Sámán bajnokság persze hogy nem lesz egyből a barátod azok után hogy mennyi ideig ellenségek voltatok.

– Ch...-vonta meg a vállát.-Egyáltalán nem akarok a barátja lenni sőt még csak látni sincs kedvem annyira irritál. Erre nem mondtam semmit furcsálltam tőle fogalmam sem volt vajon miért utálja ennyire. Azt tudom, hogy Yoh barátait sosem kedvelte csak Ren-t de hogy mért ilyen ellenséges?

– Ha ennyire kedveled inkább menj utána. – mondta majd kituszkolt az ajtón és becsapta mögöttem azt.

Fogalmam sincs mért viselkedik ilyen abnormálisan mármint Hao-tól nem megszokott módon. Először megcsókol utána elkerül távolságtartóan viselkedik és úgy tesz mintha nem történt volna köztünk semmi most meg mintha hirtelen érdekelné mi van velem. Nem hiszem, hogy érez irántam valamit akkor nem így viselkedne gondoltam arra is hogy lehet féltékeny Horo-ra de elvetettem ezt az ötletet valószínűleg azért utálja mert fellengősen és bántóan viselkedett vele szemben. Amikor elájultam nem ő volt mellettem hanem Horo. Hao nem is aggódott értem. – sóhajtottam a felismeréstől aztán a fali órára pillantottam ami közel éjfél felé kattogott. Jobb lesz mi előbb le pihennem mert holnap sok teendőm lesz. De még mennyi keseredtem el és szép lassan a szobám felé vettem az irányt. Sokáig forgolódtam az ágyban és Hao-n járt az eszem nem tudtam mi tévő legyek, hogy észre vegyen vagy hogy egyáltalán van értelme érte „küzdeni”. Mondjuk nem mintha mindegy lenne...! Ezekkel a gondolatokkal gyötörtem magam míg végül a fáradtság győzött.- Nem mintha mindegy lenne-suttogtam miközben párnámat magamhoz szorítva elfordultam és szépen lassan elaludtam....