~Kokoro no soko kara~Tiszta szívvel 6.fejezet

Yoh csendben lapátolta magába az ételt. Pontosan dél volt, s Haoval együtt az ebédjüket fogyasztották. Ami egy félig szénné égett sült húst jelentett. Ugyanis az idősebb iker feleslegesnek tartott egy olyan találmányt, mint a "tűzhely", ezért szabad lángon akarta megpörkölni... A házban...
Az eredmény, egy füsttel teli konyha, folyékonnyá olvadt serpenyő, s r"jól átsült" hús. Yoh próbálta kiterelni a füstöt az ablakon, de majd nem megfulladt a tömény égett szagtól. Hao persze egyből előadta a "Majd én szájon át lélegeztetlek, otouto" szövegét. Amit a fiatalabb sámán készségesen visszautasított, és gyorsan tálalta az ebédet. Legalábbis a maradványait.
- Ezek az edények nagyon vékonyak. - jegyezte meg Hao, miközben fintorogva bekapott egy hús darabot.
- Vagy csak talán nem 3000 Celsiusos hőfokra tervezték őket... - motyogta Yoh, de nem nézett fel.
Kerülte testvére pillantásait, mert olyankor mindig furcsa tűz égett bennük. Yoht kirázta tőle a hideg.
- Amivel ti főztök az nem tűz. Ez az igazi tűz! - védekezett és egy kis lángocskát gyújtott az ujjai hegyén.
- Ha te mondod...
Azzal Yoh tovább evett. De egy idő után furcsa dologra lett figyelmes. Valami finoman hozzáért a lábához, majd befurakodott a combjai közé...
- H-Hao! - rezzent össze pirulva és felpattant.
Reflexszerűen testvérére nézett, aki csábosan szuggerálta őt, miközben a pálcikáját nyalogatta. Először csak körkörös mozdulatokkal, majd bekapta a végét.
Yoh nagyot nyelt, és pirulva tovább bámulta Haot. Aki lassan elkezdte ki-be mozgatni szájában az evőeszközt, nem felejtve el huncut pillantásokat küldeni Yoh felé.
A fiatalabb Asakura bíborvörösen felcsattant.
- HAO! Hagyd abba! - kiáltott rá, s átmászott az asztalon.
Kikapta testvére szájából a pálcikát és zavarában elhajította.
- Ez nem vicces! - zihált közvetlenül az arcába, mire Hao elmosolyodott.
Csak most tűnt fel Yohnak, hogy négykézláb térdel az asztalon, s alig pár centire vannak egymástól. Egészen felkúszott az arcába a pirosság, de nem mert hirtelen mozdulatot tenni.
Hao gonoszul elvigyorodott de ő sem mozdult.
- Mire gondoltál, Yoh? - suttogta pimaszul.
Az említettnek elakadt a lélegzete.
- Se-se-semmire! - mentegetőzött - Neked vannak ilyen perverzióid!
Védekezett, s Hao felnevetett.
- Heheh, honnan tudod hogy én mire gondoltam, otouto? - cukkolta, majd közelebb hajolt hozzá, az asztalra támaszkodott - Az ikrek gyakran ugyan arra gondolnak...
Yoh teljesen zavarba jött Hao közelségétől, és félősen az ajkaira nézett.
- Ez... nem is igaz...
Az idősebb iker szája sarka mosolyra húzódott.
- Most arra gondolsz, hogy csókoljalak meg. - lehelte az ajkaira.
- Ho-honnan veszed? - pislogott pirulva.
- Onnan hogy... - simított végig a szája vonalán -... én is erre gondolok.
Azzal lágyan megcsókolta őt. Yoh eleinte nem akart belemenni ebbe a játékba, de mikor Hao erőszakosan elkezdte betuszkolni a nyelvét a szájába, apró rést nyitott neki. Kezével beletúrt Yoh hajába, és harapdálni kezdte a nyelvét. Amit Yoh egy meglepett nyögéssel nyugtázott, de nem húzódott el. Sőt, jobban kinyitotta száját, hogy Hao még jobban hozzáférhessen. Határozottan tetszett neki ez az érzés... Hirtelen érezte, hogy testvére kezei már nem a hajában kutatnak, hanem rákulcsolódnak a karjaira. Egy erős rántás után, Yoh Hao ölében landolt, aki belemosolygott a csókba.
- Mmmhh... Hao... - nyöszörgött Yoh, és próbálta eltolni magától.
Hao azonban ügyesen hárított. Beleszívott az ízlelőszervébe, Yoh remegve felsóhajtott, és átkarolta bátyja nyakát.
Hao továbbra is hevesen csókolta, és közben végig húzta két ujját a nyaki ütőere vonalán. Yoh erre hozzádörgölőzött, és szorosabbra vonta körülötte a szorítást. Az idősebb iker ezen felbátorodva lejjebb merészkedett és a mellkasára kezdett el apró köröket írni. Yoh erre már mozgolódni kezdett az ölében, de még mindig rabul ejtették bátyja finom ajkai. Hao óvatosan kijjebb haladt, míg végül elért a mellbimbójáig.
Itt Yoh, mintha villám csapott volna belé, akkorát rándult.
- Ha...Hao! - nyögött bele a csókba, és megint tiltakozni kezdett.
- Hm?
- Hagyd ezt abba...! - kérte, és lefogta a kezeit.
- Pedig már épp kezdtem belejönni. - adott egy lágy puszit az alsó ajkaira.
Yoh erre nem válaszolt, csak pirulva hozzádőlt.
- Nem tetszett? - kérdezte kedvesen Hao.
Sajnos Yoh pont az ellenkezője miatt volt ideges. Nagyon is tetszett neki, élvezte testvére mindenegyes érintését. "A fenébe! Miért ilyen... ilyen... ellenállhatatlan?" Gondolkodott magában kétségbeesetten.
De szerencsére nem kellett választ adnia.
- Még mindig mérges vagy rám? - kuncogta és megemelte öccse állát.
- Hhhh... már nem. - mosolyodott el kedvesen, de azért játékosan belebokszolt Hao vállába - De akkor is rászedtél!
- Akkor este megdughatlak? - nézett rá ördögi vigyorral.
Yohn teljesen elpirult, és ijedten hátrahőkölt.
- HAO! HOGY LEHETSZ ILYEN... ILYEN... NYERS?! - makogott, s közben visszhangoztak fejében a szavai.
Egyre jobban érezte, hogy kipirul az arca.
- Hahaha, bocs otouto. - nevetett fel és közelebb mászott hozzá - Akkor úgy mondom, hogy mámoros szenvedéllyel és gyengédséggel szeretnék eggyé válni a testeddel, amely eddig érintetlen maradt mindenki számára... - suttogta bele a fülébe, majd elhajolt, hogy lássa Yoh reakcióját.
Aki nagyot nyelt, és remegő tekintette bámult rá.
- Hao... - kezdte, és próbált nem az ajkaira nézni - Hogy lehetsz ilyen... ilyen... - itt kicsit megállt, majd az idősebb iker kíváncsi pillantását látva félénken kinyögte -... ilyen érzéki?
Hao válaszképpen magához húzta a zavartan pislogó Yoht.
- Így... - mosolyodott el, és megcsókolta.
- Mmm... Még meglátnak Anna szellemei! - nyöszörögte.
Erre Hao ledermedt és megállt.
- Anna szellemei? - kérdezte rosszat sejtve.
Yoh bólintott.
- Szörnyű baleset volt... - kezdett bele, de Hao ijedten közbevágott.
- Azokra gondolsz, amik most is itt vannak?!
- Mi? Itt vannak? - kérdezett vissza Yoh is olyan rémülten mint a testvére.
Hao bólintott.
- MIÉRT NEM SZÓLTÁL?!
Vállat vont.
- Mindenhol ott voltak, ezért azt hittem csak holmi kóbor lelkek. Nem akartam ho...
- MI AZ HOGY MINDENHOL OTT VOLTAK? - tajtékzott Yoh.
Ha Hao arra akar kilyukadni, hogy...
- Amióta megjöttem itt voltak. - vakarta meg a tarkóját - Még akkor is mikor...
Itt zavartan elharapta a mondatot.
- Ugye nem... ugye neeeeeeeeem azt akarod mondani, hogy... - tornyosult fölé.
- Hehehe... - nevetett idiótán tovább, és felállt - Engem nem zavartak.
Yoh halálra sápadt, s azt hitte menten összeesik. Remegve lerogyott a tatamira.
- Yoh? Valami baj van?
- A-azok a szellemek... Anna kémei. Mindent jelentenek neki... - suttogta, s úgy érezte totál sokkot kapott.
Anna tud mindenről?!
- Oh... értem. - hervadt le az arcáról a mosoly - De ne aggódj.
- Mi az hogy ne aggódjak? Anna tud az egészről!
Hao mosolyogva a falhoz sétált. Előhúzott a nadrágjából egy darab papírt, amire valamiféle varázslatok voltak írva. Elmormolt valami szöveget, és rátapasztotta az ajtókeretre.
- Mégis mit csináltál? - értetlenkedett Yoh.
- Csak gondoskodtam, hogy a jövőben ne zavarjanak minket. - huppant vissza mellé az asztalhoz.
- Előbb is megtehetted volna... - mondta rosszallóan, de azért hálásan belékarolt.
- Gomen. - adott egy apró csókot a feje búbjára, majd eltolta magától - Fejezd be az evést, mert ahogy elnéztem azt a papírt, kemény edzésed lesz.
- Mi? Nem mondod komolyan, hogy kínozni akarsz? - háborodott fel.
- A hasznodra válik, otouto. - itt gonoszul elvigyorodott - Különben is, ha ki vagy ütve, csak még könnyebb dolgom lesz veled...
- HAO! - ripakodott rá Yoh, de csak halk nevetés érkezett válaszul.
Yoh még nem is sejtette, hogy milyen hosszú délután elé néz.
***

A kristálytiszta égen egy felhő sem rontotta az összképet, s szabad kilátás tárulhatott a ragyogó kék égre. Ennek hatására a nap a szokásosnál is erősebben tűzött, mivel egy fuvallat sem kavarta fel a levegőt.
Összegezve az aznapi időjárást, az ég tiszta volt, a nap perzselt, a levegő nem mozdult, és Yoh...
- HALDOKLOOOM! - ordította a szenvedő alany, a hátsó udvar kellős közepén "állva".
Így közvetlen közelről tapasztalhatta a fent említett időjárási tényezőket.
- Hm? Mondtál valamit, otouto? - nézett fel Hao a könyvből, amit éppen olvasott.
A hátsó teraszon ült, hátát egy gerendának vetve, közben hűsítő teát iszogatva, természetesen árnyékban.
- Haooo! - vicsorgott, de nem nagyon mozgolódott.
Az idősebb iker gúnyosan elmosolyodott és felállt.
- Még 5 perced van az ülőbikából, Yoh.
- Ha még egy szót szólsz, esküszöm...! - hajtotta le a fejét, s megremegett az ökle.
- Akkor mit fogsz tenni? - suttogta bele Hao Yoh fülébe.
Aki Időközben a háta mögé lopózott, és kitapintotta öccse állát.
Yoh meglepetten rándult egyet, de mikor érezte bátyja közelségét és érintését az arcán, elpirult.
- Ne-nem tudom, de... - itt megremegett a hangja, mert Hao végighúzta mutatóujját a nyakán -... nem fog tetszeni!
Az "edző" felkuncogott.
- Yoh, bármit is teszel, az nekem nem büntetés... - egy kézzel átfogta a derekát - Ez csak azt jelenti, hogy törődsz velem. Aminek nagyon örülök.
Újból felnevetett, de most nem gúnyosan.
Yoh megadóan sóhajtott, mert rájött, hogy megint vesztett. Haoval nincs értelme vitázni, hiszen úgyis visszavág neki. Akármennyire is nehezére esett beismernie, de tényleg nem tudna rosszat tenni neki. És ezt a bátyja is tudta.
- Még 3 perced van. - emlékeztette, s újból szétterült arcán egy önelégült vigyor.
- Hai... - motyogta, de próbálta pozitívan szemlélni a dolgokat.
"Mindjárt vége... kitartás... De vá-várjunk csak! Mi ez?"
- Hao... mit művelsz? - kérdezte idegesen Yoh, mert érezte bátyja simogató kezeit az inge alatt.
- Nyugi, Yoh. Csak próbálom elterelni a figyelmed. - suttogta halkan, majd finoman megpuszilta a vállait.
Majd lassan áttért a nyaka csókolgatásához, s kezeivel már a hasánál járt. Yoh kezdte elveszíteni az önkontrolját, és be-becsukódott a szeme. A kezei megint remegni kezdtek, de nem az idegességtől, vagy a fáradtságtól.
- Ha... Hao. - nyöszörögte, és elkapta a fejét - Ne most...
Válaszul testvére elengedte őt, amire Yoh megnyugodott. De ugyan akkor lihegve sóvárgott a folytatás után. De Hao nem ment messzire. Közvetlenül az arcán érezte leheletét.
- Még van egy percem, és addig te nem mozdulhatsz meg... - itt sejtelmesen belekuncogott a fülébe - Azt hiszed, kihagynék egy ilyen alkalmat?
Yoh ledermedt, és félve oldalra nézett. Azonnal szembe találta magát testvére huncut tűzben égő tekintetével.
Hao megnyalta szája szélét, majd testvéréét is, amire a fiatalabb Asakura egy halk sóhajjal válaszolt. Hao tovább puszilgatta az arcát, de kerülve az ajkait. Még az orra hegyét is végigpuszilgatta. Yoh lehunyt szemmel tűrte, de már nyitott ajkakkal készült befogadni testvére nyelvét. De ő csak kínzóan rálehelt. A fiatalabb iker picit nyújtózkodni kezdett a szája felé, de Hao rászólt:
- Még 10 másodperc!
Yoh fájdalmasan felnyögött, mert már nem bírta türtőztetni magát. Hao közben tovább ingerelte őt, s kezeivel végigsimított az állán.
- Mindjárt megkaphatod... - suttogta kéjesen Yoh arcába - 3... 2... 1...
Amint Yoh meghallotta az egyes számot, villámgyorsan hátra pördült, és Hao ajkainak nyomta a sajátját. Hevesen belekarolt a nyakába, és az ölébe ült. Bátyja nem tiltakozott ellene, csak oda akarta adni magát Yoh vágyainak. Aki időközben lábaival átfonta Hao csípőjét, s teljesen hozzásimult.
Az idősebb iker elmosolyodott a csókban, majd lassan megtörte azt.
- Remélem, este is ilyen leszel. - kuncogta, és végig simított Yoh arcán.
Yoh csak kipirulva zihált, mert még mindig érezte a felgyülemlő szenvedélyt, ami fűtötte a testét. Nem is igazán haragudott Haora a cukkolásért. Sokkal inkább az aggasztotta, hogy nem elégedett meg csupán ennyivel. Többet akar, mint egy csókot. Sokkal többet...
***

Yoh fáradtan roskadt le az ebédlőbe. Hao nem kímélte őt, s Anna edzésterve szerint, le kellett futni azt a 30 km-t. Mire visszaért, már alig állt a lábán. Természetesen a bátyja nem tartott vele.
- Okaerinasai, otouto. - mondta Hao a konyhából, majd kisétált két tálkával a kezében.
- Tadaima... - dünnyögte Yoh elhalóan, asztalra hajtott fejjel.
- Elismerem, talán ez a futás kissé túlzás volt. - rakta le a vacsorát az asztalra, és leült Yoh mellé.
- Kissé? Hao no baka! - mormogta, de nem nézett fel.
Hao felnevetett.
- Haragszol rám, otouto?
Yoh erőtlenül felé fordult, majd kis gondolkodás után megrázta a fejét.
- Iie. Nem te írtad az edzést, hanem Anna. - válaszolta, immáron újra az asztalra hajtott fejjel.
Hao lágyan elmosolyodott.
- Kiengesztelésként, készítettem neked fincsi vacsorát. - ölelte át hátulról, és felültette.
Yoh fáradtan pislogott párat, majd észrevette az elé rakott tálat.
- Ezt tényleg te készítetted? - lepődött meg.
- Hai. - válaszolta büszkén.
Yoh kiegyenesedett és belekóstolt az ételbe. Hm, nagyon finom volt.
- Látom minden kelléket megtaláltál. - harapott újabb falatba.
- Hai. - ismételgette büszkén az idősebb iker.
De Yoh hirtelen ledermedt, és letette az ételt. Lassan megfordult Hao ölében, és nevető szemekkel nézett rá.
- Amint látom, a gyorsétterem számát is... - nyúlt hátra, és felmutatta a tálka alján lévő címkét.
- Heheh... Most lebuktam. - dőlt Yoh homlokának - De a szándék a fontos. Neked rendeltem, otouto.
- Arigatou, oni... izé - itt hirtelen elpirult -... Hao.
Hao lágyan megcsókolta őt, majd gonosz vigyorral nézet rá.
- Mit akartál mondani. otouto? - kíváncsiskodott, amire Yoh zavartan tátogott.
- Se-semmit... - rejtette el zavarát a vállaira hajtott fejjel - Felejtsd el.
- Zavar, hogy otoutonak hívlak? - suttogta kedvesen.
- Nem zavar. - bújt jobban hozzá - Szeretem, mikor így hívsz. Csak hirtelen én is...
Itt eszébe jutott az a kislány a boltból, és a bátyja. "Onii-chan"
- Engem nem zavar, ha te is így szólítasz.
- De ez olyan... furcsa. - bökte ki nagy nehezen.
- Inkább izgató... - lehelte bele a fülébe - A tudat, hogy ilyen közvetlenül hívsz... Örülök, hogy te vagy a testvérem. Szeretlek, otouto.
Erre Yoh lassan ránézett, majd pirulva azt mondta.
- De én jobban szeretlek... - Hao közelebb hajolt az ajkaihoz, de Yoh mutatóujjával találkozott, s kedvesen elmosolyodott -... Onii-chan.
Majd elvette az akadályt kettejük közül. Hirtelen Yoh egy nedves pöttyöt érzett az arcán. Értetlenül kinyitotta a szemeit, s látta, hogy Hao csukott szemhéjai finoman remegnek, és könnyektől csillognak. Döbbenetében, még visszacsókolni is elfelejtett.
Erre Hao is megállt, de nem nézett a szemébe.
- Hao... valami baj van? - nézett rá aggódva a fiatalabb iker.
- Go-gomen, Yoh. - hajtotta le fejét, és elkezdte törölgetni a szemeit - Csak még... sosem szólított így senki.
Yoh előre dőlt, és átölelte őt.
- Nagyon jól esett, otouto. - karolta át Hao is, majd újból megcsókolta.
Ezúttal könnyek nélkül.
- Én is tőled hallottam először ezeket a szavakat. - vallotta be Yoh - Bár az elején valahogy máshogy mondtad... Üresen...?
Haonak gyengült a szorítása.
- Muszáj erről beszélnünk? Akkor még... nem nagyon kedveltelek.
Yoh szomorkásan felkuncogott, de nem engedte el.
- Mond csak ki, ha gyűlöltél. Már nem számít. - hajtotta a mellkasára a fejét.
- De nem akarom kimondani! - emelte fel a hangját Hao - Soha többé... nem akarok így gondolni rád.
- Gomennasai. - motyogta Yoh.
- Ne kérj bocsánatot. - simogatta meg lágyan a haját - Én vagyok az, aki tartozik neked. Sokévnyi szeretettel.
- És én? Én sokáig azt sem tudtam, hogy van egy bátyám. - suttogta szomorúan - Nekem is törlesztenem kell.
Hao kedvesen rámosolygott Yohra, aki viszonozta a gesztust. Majd az idősebb iker ajkai hirtelen sejtelmes vigyorba mentek át.
- Mi az? Hao...
- Törleszteni akarsz, otouto? - hajolt bele az arcába, s Yoh érezte, ennek nem lesz jó vége.
De azért félénken bólintott.
- Ha-hai! Hát persze, hogy...
- Akkor add oda magad nekem... - suttogta kéjesen a fülébe, amire Yoh ledermedt.
- Ha... Ha... Ha... o. - makogta fülig pirulva.
Aki csak ártatlanul és kíváncsi szemekkel nézett rá.
- Ne-nem!
- De ezzel sokat behoznál! - győzködte.
- Akkor sem! Nem fogod rámerőszako... - itt Yoh elpirult, mert rájött ez úgy hangzik, mintha az ellen tiltakozna, hogy Hao meg akarja erőszakolni őt.
- Tudod végső esetben... - kezdte nevetve az idősebb iker, de Yoh nem várta meg a végét.
- Megyek fürdeni! - azzal elfutott a medence felé - Nehogy utánam gyere leskelődni! - szólt rá, de Hao továbbra is ártatlanul mosolygott - Va-vagy bármi mást csinálni!
Erre csalódottan sóhajtott.
- Pedig már reméltem nem köt ki több feltételt... - motyogta az orra alatt, és felállt.
A padlóról. (na egy kis felmérés kinek milyen piszkos a fantáziája XD)
- Felmegyek, megcsinálom a fekhelyet.
- Oké! - kiáltott hátra Yoh, s már a fürdőben csobbant.
Sokáig áztatta magát, mert olyan jól esett neki a melegvíz.
Na jó, ennek a fele sem volt igaz. Igazából csak félt, nem mert Haohoz fölmenni... "Ha tényleg megteszi? Ha rajta múlik, biztos. De én nem akarom ezt! Vagy igen?"
A végére komolyan elgondolkozott.
- Áááh! - csapkodta a fejét - Muszáj ilyen ... - itt suttogóra fogta a hangját, és az álláig a víz alá merült -... szexinek lennie?
Végül erőt vett magán, és hálóköntösbe öltözött. Lassan elindult az emeletre, de a folyosón megállt. Hallgatózni kezdett az ajtó előtt.
Semmi zajt nem észlelt, ezért halkan benyitott.
Hao a futonban feküdt, Yohnak háttal, így nem tudta eldönteni, hogy alszik e vagy sem.
- Hao? Ébren vagy? - suttogta csendesen.
De a testvére nem válaszolt neki.
Yoh megkönnyebbülten felsóhajtott, majd bebújt mellé a takaró alá.
- Oyasumi. - motyogta, majd lehunyta szemeit.
Kis idő után azonban mozgást érzékelt Hao felől.
- Máris aludni akarsz? Otouto. - fordult felé egy önelégült mosoly kíséretében.
- Hao! - kiáltott fel Yoh meglepetten.
- Igen? - hajolt közelebb hozzá, így a fürtjei csiklandozták Yoh arcát.
- Nem gondolsz semmi piszkos dologra? - suttogta bele a fülébe, majd megnyalta a nyakát.
Yoh megremegett.
- Ha-Hao... hát persze hogy nem!
Lassan elkezdte puszilgatni, felfelé haladva az arca vonalán.
- Én igen... - mondta, és Yoh fölé támaszkodott.
Majd lágyan megcsókolta.
Öccse éhesen viszonozta, és átkarolta. Hao kezdett egyre hevesebb tempót diktálni, ami Yoht pirulásra, és levegő utáni kapkodásra késztette.
- Ha-Hao! - nyögte, amikor ráharapott a nyelvére - Állj meg...
Hao válaszképp megfogta a kezét és a mellkasához húzta.
- Tudod Yoh... - itt belevigyorgott a fülébe - Most nincs rajtam semmi...
Yoh ledermedt, mikor érezte testvére sima bőrét, majd a lábait hozzáérni a sajátjához.
Szerencse hogy félhomály volt, mert az arca teljesen vörös színben pompázott. Yoh tágra nyílt szemekkel bámulta Haot, aki elkezdte simogatni az arcát.
- Most elpirultál, ugye? - kuncogta.
- Ne-nem is! - tért vissza a hangja, de próbált nem gondolni a tényre.
A tényre, hogy Hao teljesen meztelenül térdel fölötte...
- Nos, jól van. - itt bevágott egy gonosz arckifejezést - Akkor folytatom...
Azzal hosszan végignyalta a nyakát, s egyidejűleg benyúlt a köntöse alá, s végighúzta kezét Yoh csupasz vállain.
- Ahh... - szaladt ki egy apró nyögés az ajkain - Hao... N-ne!
De a bátyja nem állt meg. Egyre lejjebb csúsztatta ujjait, míg végül már a mellkasánál járt. Közben folyamatosan csókolta Yoht, aki kezdett hevesebb légzésre váltani. Szájával elvált Yoh ajkaitól, és lefele indult meg, újból megtámadva a nyakát. Kezeivel kitapintotta öccse mellbimbóit, és finoman körözni kezdett körülöttük. Ezzel egy időben hevesen beleszívott Yoh nyakhajlatába.
- Ahh! - kiáltott fel egy aprót a fiatalabb iker.
Majd lehunyta a szemeit és ellazult.
- Most meg fogsz erőszakolni... Hao? - kérdezte, és közben a mennyezetet bámulta.
Erre Hao ledermedt és abbahagyott mindent, amit eddig tett. Ijedt tekintettel nézett le testvérére.
- Jaj Yoh! Dehogyis! - itt lágyan megcsókolta - Mégis miket képzelsz te rólam?
- A-Akkor... miért nem álltál meg mikor... kértelek rá? - suttogta, és egy könnycsepp folyt le az arcán.
- Shh... Ne sírj, otouto. - törölte le a könnyeit - Sosem okoznék neked fájdalmat. Csak boldoggá akarlak tenni!
Yoh hirtelen felült és magához szorította.
- Félek, Hao! - motyogta, és belefúrta fejét a vállába.
- Nincs mitől félned... - simogatta a hátát - Itt vagyok veled, és vigyázok rád. Mellesleg - itt belekuncogott a fülébe - Senki sem fog hallani, ha kicsit hangos vagy. Anna nincs itt...
Yoh megint elpirult és kicsit eltolta magát tőle.
- É-én nem tudom...
- Mi tart vissza? - nézett őszintén a szemébe.
Yoh erre még jobban zavarba jött.
- Otouto?
- Én még... sosem csináltam ilyesmit. - bökte ki, és próbálta elrejteni lángvörös arcát.
Hao felnevetett és ledöntötte.
- Emiatt ne aggódj. Neked csak feküdnöd kell, a többit bízd rám. - mondta, s puszit nyomott az ajkaira - Tudod... az benne a legőrjítőbb, hogy tudom, előttem még nem ért hozzád senki.
Yoh lassan beletúrt Hao hajába, és szorosan magához szorította. A mellkasa teljesen hozzásimult, amire a fiatalabb iker kieresztett egy reszketeg sóhajt.
Többet akart érezni belőle.
- Engeded, hogy folytassam? - suttogta a fülébe, miközben ő a hajfürtjeit cirógatta.
Egy kis ideig csend volt, majd Yoh magához húzta bátyját a hajánál fogva - persze csak gyengéden -, és megcsókolta. Ez egyértelmű jelzés volt Hao számára. Olyan szenvedélyesen tapadt ajkaira, mint még soha. Yoh kétszer gyorsabb lélegzetvételekre váltott, és már a karjai is kezdett görcsölni Hao szorongatásától.
- Mostantól... hhh... nem fogom vissza magam... - zihálta bele a csókba Hao.
- Miért? Eddig hhh... visszafogtad magad? - kuncogott Yoh.
- Oh nagyon is, otouto. - vigyorodott el közben - Nagyon is...
A hatás kedvéért az egyik lábát behelyezte Yoh combjai közé, majd finoman hozzádörzsölte.
Öccse nyögve hátrahajtotta a fejét.
- H-Hao!
Az említett nem habozott sokáig. Amint szabaddá vált előtte Yoh nyaka, egyből lecsapott rá. Kezeit végigfutatta az oldalán, egészen a csípőjéig.
De folyton folyvást beleütközött a köntösébe, ezért kibújtatta belőle Yoh felsőtestét. S így végre gyönyörködhetett a kidolgozott mellkasában.
Yoh pirulva nézett fel rá, jobb karja rejtekéből, ugyanis félősen takargatta az arcát.
- Olyan aranyos vagy. - mosolyodott el, amit Yoh is halványan viszonzott.
Majd Hao lassan elkezdte csókolgatni a mellkasát, kezeivel pedig már a combja belső felét simogatta.
Yohnak most már apró nyögések is elhagyták az ajkait, s néha meg-megrándult Hao érintéseitől. Amikor a mellbimbójához ért, és lassan körbenyalta azt, jóleső borzongás futott végig rajta.
Hao elmosolyodott, majd egy hirtelen mozdulattal finoman beleharapott.
- Ahh! Ha... Ha... Hao! - nyöszörgött, s belemarkolt a lepedőbe.
Miután az idősebb iker alaposan felfedezte ezt a területet, lejjebb barangolt.
Yoh már alig bírt magával, s automatikusan széttárta a lábait. A kis helyet Hao örömmel fogadta, mert befészkelte magát az ölébe. Mielőtt azonban a medence csontja alatti területhez ért volna, Hao még egyszer felkúszott Yohhoz, és megcsókolta. Eközben az ágyékuk teljesen összeért.
- Hao! - kiáltott fel a fiatalabb iker, és elkapta a fejét.
- Türelem Yoh... Mindjárt... - mondta, majd megnyalta az ajkait.
Yoh pirulva felnézett rá, de egyből be is csukta szemeit, mert egy meleg kezet érzett a lábai között. Igaz, hogy csak a köntösén keresztül ért hozzá, de ez is elég volt ahhoz, hogy a fiatalabb iker összeránduljon, és bátyja nevét ordítsa.
- Itt vagyok, mi az? - kuncogott fel, de nem hagyott fel a hasa puszilgatásával.
- Na...hhh nagyon vicces... vagy! - vágott vissza Yoh.
- Csak próbálom oldani a feszültséget... - mondta lágyan, és elkezdte kigobozni öccse övét.
Yoh a legszívesebben hozzávágta volna, hogy ezzel csak még jobban feltüzeli, de inkább nem mondott semmit. Mivel így is levegőhiánya volt, nem akarta elpazarolni. S volt egy olyan érzése, hogyha Hao ennél is lejjebb halad, még többre lesz szüksége.
- Ez már nem fog kelleni. - vigyorodott el, és elhajította az övet.
Így könnyedén széthúzhatta a köntöst Yohn, aki oldalra kapta lángvörös arcát. Ösztönösen összezárta a térdeit, és a kezei mögé bújt.
- Ha-Hao...
- Ne szégyelld magad, otouto. - simított végig a lábszárain - Gyönyörű vagy...
- Ne mond ezt... - zihálta - Ez olyan... zavarba ejtő...
- De ez az igazság, Yoh. - suttogta, majd gyengéden széthúzta a lábait.
Így már akadálytalanul hozzáférhetett a fiatalabb Asakura igen csak kemény tagjához. Egy ujját finoman végighúzta rajta, s Yohba mintha villám csapott volna, úgy rándult össze.
- Ahhh! Hao! - nyögött fel hangosan.
Az idősebb Asakura ezen felbátorodva, rákulcsolta kezeit Yohra, és lassan mozgatni kezdte. Öccse egyre gyorsabban lélegzett, és vonaglott tevékenysége folytán. Végül Hao - mikor már kellő állapotban állt előtte a lényeg -, elengedte.
Yoh nem tudta miért állt meg, de mikor felemelte fejét, hogy lenézzen Haora, érezte hogy egy nedves nyelv nyalja végig férfiasságát.
Erre egyből visszahanyatlott a futonra, de a hirtelen jött gyönyörtől csak tátogásra futotta. Hao kissé csalódottan pillantott fel rá, mert valami hatásosabbra számított. De a meglepetés erejére hagyatkozva, gyorsan bekapta a hegyét, és szívni kezdte.
- HAOOO! - kiáltott fel ezúttal rendesen, és belemarkolt a feje alatt lévő párnába.
Hao kibocsátotta ajkai közül, és elkezdte végigharapdálni tövétől a hegyéig. Yoh már nem bírta tovább, hogy ne érintse meg bátyját, ezért mikor újból befogadta őt a szájába, egy hangos nyögés kíséretében beletúrt a hajába.
Az idősebb iker ezúttal lassan mozgatni kezdte a fejét, így tövig érezve Yoh merevedését.
- Nnnhhh... - nyöszörgött kéjesen Yoh.
Hao gúnyosan elmosolyodott, majd két levegővétel között felnézett.
- Tetszik, otouto?
Yoh továbbra is csukott szemmel vergődött fölötte, de azért nehezen kinyögte.
- Ha-Hai... hhhaaa!
Hao elégedetten folytatta, miközben kezeivel öccse hasára írt apró köröket, ezzel teljesen megőrjítve őt. Mikor érezte, hogy Yoh vesszőjén apró cseppecskék jelennek meg, tudta már nem sok kell neki, hogy elérje a korlátait. Erről a gyorsuló légzése és heves kiáltásai is tanúskodtak.
- Hao... AAH!
Yoht ebben a pillanatban nem érdekelte semmi, csak a közeli gyönyör és beteljesülés. Lábaival átfogta Hao hátát és teljesen magához szorította.
De az idősebb iker az utolsó pillanatban megállt.
- H-Hao... Mi az? - nézett rá zavartan - Miért... álltál meg?
Hao válasz helyett Yoh dereka alá nyúlt és felhúzta magához. Csak pár centi volt köztük, s a homlokuk teljesen összeért.
- Hosszú még az éjszaka. - suttogta - És nem akarom, hogy ilyen korán elélvezz, otouto.
A végét már nevetve mondta, amire Yoh lángvörösen hőkölt hátra.
- E-Ez egyáltalán nem vicces! - rázta meg a fejét és elfordult tőle.
Még mindig lihegett az előbbiektől, s a teste lángolt a vágytól. Ezért nem is tiltakozott ellene, amikor Hao hátulról átölelte őt és maga felé fordította, majd szenvedélyesen megcsókolta.
- Hhh... Onii-chan! - nyögte, miközben rátalált testvére nyelvére.
Erre Hao még hevesebben húzta magához.
- Mond újra! - lihegte kéjesen.
Majd megint áttért a nyaka puszilgatásához.
- Mi-Micsodát? - értetlenkedett Yoh és beletúrt bátyja hajába.
Hao nem volt az a türelmes fajta, ezért inkább a tettek mezejére lépett. Hirtelen benyúlt Yoh lábai közé és rákulcsolta ujjait a merevedésére.
- ONII-CHAN! - ordította meglepetten, és hátravetette a fejét.
- Ezt... - kuncogta Hao, és átkarolta Yoh nyakát, majd az ölébe ültette - Olyan izgató, amikor így hívsz...
Yoh elpirult, de azért rámosolygott és adott egy puszit az ajkaira.
Hao válaszképpen hozzádörzsölte a csípőjét. Erre Yoh hevesen kapaszkodott a hátába, és nyögve a vállaira dőlt. De mivel Haonak sem kötélből voltak idegei, az ő száját is elhagyta egy halk sóhaj.
De nem elég halk.
Yoh felnyitotta rá a szemeit, és egyik kezével elengedte őt. Lassan simogatni kezdte Hao hátát, és az orrával a nyakát cirógatta. Hao eleinte csukott szemmel tűrte, mert igazából fel sem fogta a kis gesztusok jelentősségét. Amikor azonban Yoh belecsókolt a nyakába, megrándult.
- Yoh?
A fiatalabb iker eltávolodott tőle és félősen a szemébe nézett.
- Rosszul csinálom?
Hao elmosolyodott.
- Nem, csak meglepett. - válaszolta őszintén, majd fogta öccse egyik kezét és végigvezette a testén.
Az ágyéka fölött megállt, de mikor Yoh pirulva ránézett, lejjebb húzta. Yoh behunyta a szemét és összerezzent, érezvén Hao igencsak kemény férfiasságát.
- Éreztél már ilyet? - lehelte halkan a fülébe.
Yoh alig észrevehetően nemet intett, és jobban nekidőlt bátyjának.
- Akkor most fogsz. - nevetett fel halkan Hao, és folytatta a kényeztetését.
Yoh ismét nyögdécselni kezdett, amikor érezte testvére simogatásait, és nedves csókjait a bőrén. Aprót mozdított a jobb kezén, ami még mindig Hao merevedésén volt. Erre a reakcióra az idősebb iker finoman beleharapott a nyakába. Yoh lassan rákulcsolta a kezét, s hallotta, hogy Hao belesóhajt a fülébe.
Ezen felbátorodott egy kicsit, és simogatni kezdte. Bátyja egyre hevesebben szorította magához, és az ajkait kereste. Mikor egymásra találtak, Yoh ezzel egy időben megszorította a Haot simogató kezét.
- Otouto! - nyögött bele a csókba, majd ő is kitapintotta öccse ágyékát.
- Onii-chan! - viszonozta a gesztust, és a csókot megszakítva, zihálva a mellkasára dőlt.
Már mindketten lihegtek az élvezettől, s Hao is egyre jobban Yohnak dőlt. Már egyikőjük sem fogta vissza magát. Yoh nem akarta elhinni, hogy ez tényleg ő. Az előbb még ennek a gondolatába is belepirult - mondjuk most is -, és erre meg... De egyszerűen nem tudott ellenállni neki, vágyott rá. Minden érintése és csókja után, azt akarta, hogy Hao a magáévá tegye.
Ahogy ez az eszébe jutott, egyre gyorsabban mozgatta a kezeit. Amire Hao gyorsabb lélegzetvétellel válaszolt.
- Yo... Yoh! - nyögte bele a fülébe - Állj meg...
De már teljesen elvakította a szenvedély, s képtelen volt megállni.
- Otouto! - kiáltott fel Hao, és elengedte Yoht.
Megtámasztotta mellette a kezét, és nyöszörögve sóhajtozott.
- Yoh... ha most nem hagyod abba, nem fogom kibírni.
Majd mikor Yoh erre sem reagált, gyengéden lefogta a kezét.
- Go-gomennasai... Hao... - lihegett pirulva - De én már...
Itt az ajkai felé közelített.
- Én már nem bírom tovább!
Hao nem ellenkezett, és hagyta hogy megcsókolhassa, majd ledöntötte a futonra.
- Heheh... én sem... - nyalt bele a fülébe.
Azzal a kezei lefele vándoroltak. De elsiklottak Yoh férfiassága mellett, s a fiatalabb iker tudta merre tartanak. Ennek ellenére mégis összerezzent, amikor érezte bátyja gyengéd ujjait a hátsónyílása körül. Szorosan átölelte Hao nyakát, és ráborult.
- Yoh... - szólította, mire az említett ránézett - Biztos hogy akarod?
- Nem... Én... - itt elmosolyodott - Én téged akarlak.
Hao aranyosan végigsimított az arcán, s egy rövid csók után folytatta szájával az utat lefelé. Közben a kezei sem tétlenkedtek, és Yoh kezdett hangosabb sóhajokat hallatni. Tetszett neki ez az érzés, bár elég furcsa volt.
Hao felhajolt hozzá, és egy újabb csók közben azt suttogta:
- Ez most fájni fog... Gomen...
Azzal beléhatolt egy ujjával.
Yoh hiába készült fel rá lélekben, megtapasztalni sokkal más volt. Megfeszült a teste, és fájdalmasan felkiáltott.
- Nnnnnhhhaaa! Ha... Hao!
A bátyja folyamatosan csókokkal borította be a fájdalomtól eltorzult arcát, s nyugtatóan beletúrt a hajába.
- Csak az elején ilyen rossz. - nyugtatgatta - De csak szólj, és abbahagyom.
- Iie... - rázta meg lassan a fejét és belekarolt a nyakába - Fo... hhh... folytasd.
Hao finoman elkezdte mozgatni az ujját, s közben a nyakát puszilta.
Yoh nyögései hamarosan kéjes sóhajokká mentek át, és mocorogni kezdett bátyja alatt. Majd mikor úgy érezte, hogy a fiatalabb készen áll, újabb ujjal toldotta meg.
Yoh megint felkiáltott, és hevesen zihált Hao alatt. A mellkasa gyors ütemben emelkedett és süllyedt, s a szívverése is felgyorsult. Hao érezvén a hirtelen változást, szabad kezével Yoh lábai közé nyúlt. Majd mikor megmozdította az ujjait, akkor öccse férfiasságát is kényeztetni kezdte. Yoh felnyögött, de ezúttal nem olyan fájdalmasan. De Hao most nem hagyta, hogy sokáig szokja a helyzetet, azt akarta, hogy minél előbb túl legyen a nehezén. Hirtelen egy harmadik ujjal is beléhatolt.
Yoh kihagyott egy levegővételt, mert teljesen váratlanul érte. Görcsösen bátyjába karolt, és nyüszítve húzta magához.
- Haooo!
- Ne haragudj, otouto. Tudom hogy fáj... - suttogta a fülébe, és belenyalt - Még egy kicsit bírd ki, rendben?
Yoh csukott szemmel bólintott, és várta hogy Hao folytassa.
Az idősebb iker lassan beljebb tolta ujjait, s direkt feszegette a tűrőképességét. Tudta, hogy ezzel fájdalmat okoz neki, de így legalább biztonságosabb lesz a behatolás. Majd, hogy Yoht ellazítsa, finoman mozgatni kezdte őket, ki-be. S továbbra is simogatta öccsét az alsó fertályon.
- Hhhhaaa... Hao. - sóhajtozott a kettős kényeztetéstől.
Az idősebb iker beleadott minden lágyságot a csókjaiba, és érintéseibe. Majd egy utolsó lökés után, kihúzta ujjait Yohból, és fölhajolt hozzá.
- Tárd szét kicsit a lábad... - kérte, de nem bírta ki mosolygás nélkül.
Főleg mikor meglátta testvére elvörösödő arcát. Yoh remegve engedelmeskedett, és belemarkolt a lepedőbe.
Hao fölétámaszkodott és motoszkálni kezdett a bejáratánál. Először csak lassan körözött körülötte, néha hozzáért, s ilyenkor öccse teste mindig apró rángásokkal reagált.
- Hao... ne csigázz! - kérte nyöszörgő hangon, és átkarolta a hátát.
Erre bátyja hálás tekintettel megcsókolta, s nem hajolt el tőle. Yoh hirtelen érezte, hogy éles fájdalom hasít belé, s az egyre nagyobb lesz, ahogy Hao beljebb tolja magát. Yoh szaggatottan felsikoltott, és belekarmolt bátyja hátába. Pedig próbálta visszafogni magát, de Hao mérete meg sem közelítette azt a három ujjat. Mikor már nagyjából kapott levegőt, feltűnt neki, hogy Hao lélegzetvételei csiklandozzák a nyakát, sőt, néha apró sóhajokat is hallott felőle.
- Jól vagy, otouto? - kérdezte kicsivel később Hao.
- I... igen. Azt hiszem... - mondta bizonytalanul, mert még mindig érzett egy kis fájdalmat.
Hao megszorította körülötte karjait, és szenvedélyesen ajkaira tapadt.
- Olyan aranyos vagy... és kívánatos... és... - itt halkan felnyögött -... és szűk. - nevetett fel.
Erre Yoh is felkuncogott, majd átkarolta bátyja nyakát.
- Bele se merek gondolni, mi lenne, ha Anna így látna minket... - morfondírozott mosolyogva, és szorosan magához húzta.
- Valószínűleg összekötözve heverne a szobájában, amit előtte persze pár száz lakattal lezártam volna. - gúnyolódott - Nem árt az elővigyázatosság.
Yoh elvigyorodott, majd hangosan nevetni kezdett.
De egy idő után Hao hangja félbeszakította:
- Fáj még?
Yoh meglepetten hallgatott el, és nézett fel rá. Most hogy így rákérdezett... egyáltalán nem érzett fájdalmat. Már egy ideje nem... mikortól is? Nem tudta megmondani. Lehet hogy Hao...
- Nem érzek semmit.
Ezért kezdett el vele beszélgetni?
- Hamarosan fogsz. - ígérte, és aprót mozdított csípőjén.
- Ahhh! - nyögött fel, mert most már érzett mindent.
Az idősebb iker egyre kintebbről indította lökéseit, és egyre mélyebbre hatolt belé. Yoh átkulcsolta Hao dereka fölött a lábait, így szorítva jobban magához.
- Ha... Hao! - zihálta - Ez... ez olyan...
- Hhh tudom Yoh, tudom. - sóhajtotta halkan, s ahogy testvére ránézett, észre vette, hogy az ő arcán is halvány pír jelent meg.
Yoh képtelen volt szavakba önteni mit érzett. Ahogy Hao minden egyes nyomulása után tágult és szűkült, ahogy mozgott benne, teljesen érezte őt magában. Őrjítő érzés volt!
Hevesen beletúrt a hajába, és adott egy puszit a fülcimpájára. Hao egy erőset lökött rajta, aminek következtében Yoh ajkait minden eddiginél hangosabb sikolyok hagyták el.
- Azért nem hangszigetelt a szoba, otouto. - mosolyodott el az idősebb iker, és felült, magával húzva Yoht.
Így most a fiatalabb Asakura bátyja ölébe foglalt helyet. Még mindig a nyakába karolt, s úgy zihált. Hao megemelte az állát, és önelégülten elmosolyodott Yoh kipirult arcát látva.
Yoh olyan erőtlennek érezte magát, hogy még tartani se tudta magát. Megadóan Haonak dőlt, aki átölelte a derekát. Remegve felemelte a fejét, és vágyakozva bátyja ajkaira nézett. Majd néhány pillanat múlva forró csókban forrtak össze.
- Hao... onegai... - könyörgött neki rekedten.
Testvére válasz helyett hirtelen megemelte a csípőjénél fogva, s visszaeresztette. Yoh hatalmasat nyögött, és megfeszült a teste. Tudta, hogy még pár ilyen lökés, és neki vége.
- Hayaku! - nyöszörgött.
- Már is el akarsz menni, Yoh? - gúnyolódott.
- Szerinted... hhh... úgy nézek ki, mint aki még bírja? - préselte ki magából nehezen, de azért ránézett Haora.
- Tudok erre pár jó módszert... - csillant meg gonoszul a szeme, és megállt.
- De ne most próbáld ki! - bokszolt bele a mellkasába játékosan Yoh, és hozzá dörgölőzött.
- Pedig szándékomban áll. - kuncogott.
Yoh agyában erre egy furcsa ötlet fogant meg.
- Tudod... hhh - lihegte és a homlokának dőlt - Nekem is van pár jó módszerem...
Hao összeráncolta a szemöldökét, s nem értette mire gondol öccse.
- Onii-chan... - nyalt bele a fülébe, amire az idősebb iker megrándult - Onii-chaaaan! - nyöszörgött tovább, és megmozdította a csípőjét.
- Yo-Yoh... - nyelt egy nagyot Hao.
Yoh végignyalta testvére felsőtestét, végig a nyakát, majd mikor a szájához ért megállt. Majd egy utolsó lökés után felkiáltott.
- ONII-CHAAAN! - dobta hátra a fejét.
Haonál itt telt be a pohár. Hátradöntötte Yoht, s az ajkaira tapadt. Majd egy gyors puszi után vágytól izzó szemekkel nézett le rá.
- Ezt hagyd abba! - majd mikor Yoh elmosolyodott, közelebb hajolt hozzá - Ez aljas volt, otouto!
- Még mindig nem akarsz engem? - kérdezte halkan Yoh.
- Mindig is akartalak. - simított végig az arcán.
- Akkor... nem akarsz végre... - nézett fel rá pirulva.
Hao gúnyosan elmosolyodott, és örült hogy újra a kezében az irányítás.
- Beléd élvezni? - találgatott.
Yoh aprót bólintott, és becsukta szemeit.
- Ki vagyok én, hogy megtagadjak egy ilyen szép kérést? Ráadásul az én kis testvéremtől. - bókolt Hao, és megtámasztotta kezeit Yoh feje mellett.
- Hao...
- Bízd csak rám, Yoh. - mondta, s lehajolt hozzá egy csókra.
Ezzel egy időben erőset lökött csípőjén, s Yoh belenyögött a csókba.
Szorosan magához ölelte őt, s próbált ritmust tartani Hao nyelvével és mozgásával. Egyre hangosabbakat nyögött, és egyre jobban simult bátyjához.
Hao egyik kezével kitapintotta Yoh már lüktető férfiasságát, és izgatni kezdte.
- Hao! Ahh... Ott ne! - kapta el a fejét, és vergődni kezdett.
- Yoh! - nyöszörgött Hao is, mert már csak pillanatok választották el őt is a csúcstól.
- Ez... Ahhh! Ez túl soook! Haoooooo! - kiáltotta, mert érezte hogy elönti testét a forróság.
Hao is felkiáltott, s magára szorította Yoht. A fiatalabb iker érezte, hogy szétárad benne Hao magja, és a sajátját is érezte, ami mindkettejükre jutott bőven.
Hao lihegve leroskadt Yoh mellé a futonra, s hagyta hogy öccse hozzádőljön.
Yoh mozdulni sem tudott a fáradságtól, és hálás pillantással köszönte meg bátyjának hogy betakarta őt is. Maradék erejével átölelte és adott neki egy puszit az alsó ajkára.
- Mondták már neked hogy... ilyen... - kereste a szavakat - Tudod...
- Sokan mondták, hogy jó vagyok az ágyban. - vont vállat egyszerűen, mire Yoh ledermedt.
- Én nem erre gondoltam! - majd csalódottan tette hozzá - Azt mondtad, hogy én voltam az első...
Hao végigsimított az arcán.
- Így igaz. - mosolyodott el, majd nevetve folytatta - Nem csak akkor mondják ezt valakire, ha tapasztalták is. A hírnév ára...
Yoh felnevetett, majd hatalmasat ásított mellé.
- Aludhatunk már? - suttogta fáradtan.
- Én még bírnám... - kezdte, de mikor Yoh ijedten ránézett, hangsúlyt váltott -... de látom fáradt vagy. Oyasuminasai, otouto.
- Oyasumi, onii-chan.
Yoh békésen Hao karjaiba dőlt, és élvezte testének közelségét és melegét.
- Amúgy mire gondoltál, Yoh? - törte meg hirtelen csendet.
- Hm? - nyöszörgött álmosan - Csak arra, hogy nem tudok...
Itt elhalt az álmoskás hang.
- Yoh? - kérdezte kíváncsian Hao.
- Nem tudok betelni veled. - folytatta félálomban - Nem tudom elmondani, mennyire szeretlek. És biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül nem szeretett így senki, és nem is fog. - itt lágyan elmosolyodott.
Hao sokáig bámulta még alvó öccsét, s azon filózott, vajon ébren volt e még, amikor ezeket mondta.
- A-aishiteiru, otouto... - lehelt egy csókot a csukott szemhéjára, majd még szorosabban magához húzta - Én is biztos vagyok benne, hogy igazad van.
Yoh halkan felkuncogott, amire Hao döbbenten felnyitotta szemeit. Yoh őt bámulta, majd mikor látta hogy lebukott, gyorsan alvást színlelt. Hao is felnevetett, de ráhagyta. S mivel már tudta, hogy öccse komolyan gondolta, amiket mondott, megnyugodva nyomta el őt is az édes álom.

Figyelem!Ez a fanfiction nem saját!By:Arisa