~Kokoro no soko kara~Tiszta szívvel 7.fejezet

Másnap reggel Hao korábban felébredt, mint Yoh. Ami annyira nem is furcsa, figyelembe véve öccse lusta természetét, de már 11 óra is elmúlt. Igazán felkelhetne már ő is...
Sóhajtva felült, és kisimította haját álmosan pislogó szeméből. Yoh halk mordulással átfordult a másik oldalára, mert azzal hogy Hao felült, nem volt kibe kapaszkodnia.
Erre az idősebb iker elmosolyodott. Némán figyelte tovább alvó öccsét, és a tekintete akaratlanul is megakadt a félig nyitott ajkainál. Alkarjára támaszkodva visszadőlt mellé, és finoman végig simított az állán. Elérte célját, mert Yoh teljesen a hátára fordult. A takaró egészen a csípőjéig lecsúszott, így szép kilátást nyújtott neki a felsőtestéről.
- Kawaii... - kuncogta, és egy ujjal végigsimított a mellkasán.
Yoh megremegett, és egy halk nyöszörögés csúszott ki a száján, de nem ébredt fel rá.
Haonak ezt látva, gonosz mosolyra húzódtak ajkai. Hogy milyen piszkos reggel az ember fantáziája...
Kicsit megemelte a takarót, és Yoh fölé térdelt. A haja köréjük omlott, s finoman csiklandozta testvére bőrét. Néha felmordult, de utána mintha mi sem történt volna, aludt tovább.
Pedig Hao jól emlékezett, hogy este ennél sokkal hangosabb nyögések is elhagyták a száját. Mohó pillantással végig nézett öccsén, és el sem akarta hinni, hogy amit lát, az mind az övé. Gyengéden megcirógatta egyik hajtincsét, és közelebb hajolt hozzá. Nem tudta tovább türtőztetni magát.
Belecsókolt testvére nyakába.
- Hhh... - halk sóhajt hallott.
Szép lassan beborította csókokkal a nyakát, miközben a kezével a haját birizgálta.
Majd egyre lejjebb haladt, s már a mellkasát illette apró puszikkal, néha megnyalva a meleg bőrt.
- Ha... Hao... - suttogta Yoh, s felnyögött.
De még mindig aludt. Erre az idősebb iker elnyomott egy önelégült vigyort, és felkúszott hozzá, s lágyan megérintette ajkait.
- Ohayou, otouto. - suttogta a csókba.
Yoh pillái megrezzentek, majd lassan kinyitotta szemeit. Kellett neki néhány ködös pislogás, mire felfogta a helyzetet.
Hao még mindig az ajkait marcangolta, s kezével hirtelen kitapintotta egyik mellbimbóját. Yoh - aki eddig a döbbenettől nem tudott megmozdulni -, erre azonnal észhez tért.
- HAO! - kiáltotta, és feljebb húzta magát.
Így majdnem szemmagasságba kerültek. Yoh kicsit lejjebb, Hao alá szorult.
- Mégis mit... mit csinálsz? - hebegte.
- Minek látszik? - mosolyodott el, majd szelíden visszanyomta őt a futonra - Nem bírtam már ki.
Azzal beleharapott a fülcimpájába.
- Hhh! - nyögött fel - Hao... ne!
De mint aki meg sem hallotta, betérdelt Yoh lábai közé. A fiatalabb iker szégyenlősen oldalra kapta a fejét és megszorította a lepedőt.
- Ne mond, hogy nem élvezed. - kuncogott, miközben egyre lejjebb csókolgatta a nyakát.
Nem, ezt tényleg nem mondhatta. Sőt, egyre gyorsabban szedte a levegőt.
- Hao, kérlek... - nyöszörgött - Fáradt vagyok...
Erre az idősebb iker hangosan felnevetett.
- Ennyire lefárasztott a tegnap éjszaka, otouto?
Yoh pirulva megrázta fejét.
- Ne-nem... vagyis... izé...
Most hogy szóba hozta, újra visszagondolt a tegnap estére. Megtette... Hao végül a magáévá tette őt. És ő akarta. Úgy, mint még semmi mást a világon, teljesen az övé akart lenni, nem akarta, hogy ezek után Hao csalódjon benne.
Hirtelen átölelte bátyja nyakát és magához húzta őt.
- Yoh? - kérdezte ártatlanul Hao.
- Szeretsz engem... onii-chan? - suttogta.
Hao megsimogatta a fejét, és elmosolyodott.
- Hát persze hogy szeretlek, otouto.
- És... Akarsz... en-engem? - jött az újabb bizonytalan kérdés.
- Mindennél jobban, Yoh. - megpuszilta a feje búbját - Mindennél jobban.
Kicsit gyengült a fiatalabb testvér szorítása.
- Gomennasai, hogy ilyen... tiltakozó vagyok. - bökte ki, és a füle hegyéig elpirult.
Hao gyengéden lefejtette magáról kezeit, és mélyen a szemébe nézett.
- Emiatt ne bánkódj. - bíztatta mosolyogva, majd felkuncogott - Különben is, szeretem, ha kéreted magad, Yoh.
Ezért ha lehet még jobban elpirult.
- Olyan zavarba ejtő vagy! - hadonászott maga körül, de Hao lefogta kezeit.
- Te meg aranyos. - mondta, azzal forrón megcsókolta.
Yoh szenvedélyesen visszacsókolt, és jobban hozzábújt.
- Az előbbi bocsánatkérést vehetem beleegyezésnek? - vigyorodott el idétlenül közben.
Yoh kicsit megrezzent, de bólintott.
Hao levált ajkairól, és a nyakával folytatta útját. Mikor már a mellkasát csókolgatta, hirtelen abbahagyta, és felnézett.
Yoh kipirult és zilált arcával találta szemben magát.
- Nem akarsz fürödni egyet, otouto? - vetette fel váratlanul az abszurd ötletet Hao.
- Mo-most?! Hao... - nyögött fel Yoh, és megadóan sóhajtott.
Már teljesen felizgatta, és most akar elmenni fürdeni?! Direkt szórakozik vele?!
- Nyugi, nem mondtam, hogy nem fejezzük be. - mosolygott ártatlanul és felült.
Döbbenetében Yoh is felült, de közben magára húzta a takaróját, Hao sajnálatára.
- A fürdőben... akarod? - hebegte vöröses árnyalattal az arcán.
- Én speciel arra gondoltam, hogy utána visszajövünk ide, de ha ennyire ragaszkodsz hozzá... - itt önelégülten elvigyorodott, mert Yoh ijedt képet vágott.
- I-iie! Én nem! - mentegetőzött, de nem használt.
- Na, otouto, gyere már! - kérlelte, és felállt.
(milyen piszkos fantáziája van egyes olvasóknak XD Ejej...)
- Hao! - kapta el zavartan a fejét - Vegyél már fel egy köntöst!
- Miért? Hiszen láttál már így. - értetlenkedett, de tovább cukkolta - Tegnap este, amikor...
- Nem akarok erről beszélni! - állt fel ő is, de maga elé tartva a takaróját.
- Jó, de hiába takarod magad. - itt felkuncogott - Én is láttalak téged...
- A-az más! - makogta pirulva - Akkor sötét volt!
- De az érzés a lényeg... - megnyalta ajkait - És én éreztem mindent, ahogy te is.
Erre Yoh nem válaszolt semmit, csak a padlót bámulta, és elindult az ajtó felé.
- Olyan vagy! - szólt vissza, és becsapta maga mögött a tolóajtót.
A hátával nekidőlt, és úgy szitkozódott tovább.
- Miért kell folyton ezt művelnie?! Onii-chan no baka!
Hirtelen kinyílt mögüle az ajtó, de megtartotta magát. Éppen fordult volna vissza, hogy jól Hao képébe ordítson, amikor érezte, hogy egy meleg ruhát terítenek rá. Ledermedt, és félbe hagyta a mozdulatot.
Hao magához húzta, és bekötötte neki a köntöst.
- Most már elengedheted a takarót, Yoh. - mondta halk, szomorkás hangon, de továbbra sem engedte el a kezei közül.
Yohnak lassan kicsúszott a takaró a kezéből, és ezzel egy időben lehajtotta a fejét. Megremegett, de nem bírta tovább, elsírta magát.
Hao maga felé fordította őt, és szorosan átölelte.
- Gomennasai, onii-chan! - fúrta bele a fejét a mellkasába - Nem úgy gondoltam.
- Tudom, otouto. - simogatta a fejét - Semmi baj. Nekem kéne bocsánatot kérnem. - folytatta halkan - Elvetettem a sulykot.
- Kérlek, ne beszéljünk erről többet, jó? - suttogta, és átkarolta a nyakát.
- Rendben. - mosolyodott el Hao.
- Megyünk... fürdeni? - kérdezte félénken Yoh.
Az idősebb iker felnevetett.
- Igen, menjünk. - azzal megcsókolta Yoht.
Aki boldogan viszonozta, és bújt még jobban hozzá. Végül Hao ölbe kapta őt, de vigyázva, hogy ne szakítsa meg a csókot, elindult vele a fürdő felé.
***

- Ne leskelődj!
Kiáltotta Yoh, immár egy szál törölközőben, a fürdő kellős közepén.
- Akkor mégis mit csináljak? - nyavalygott Hao, de nem fordult meg - Csak álljak itt, és bámuljam a falat?!
- Jó ötlet. - morfondírozott Yoh, miközben leült az egyik mosdó elé.
- Ezt nem hiszem el... - sóhajtott letörten - Tudod Yoh, én is szeretnék megmosakodni!
- Várd ki a sorod. - makacskodott Yoh.
- És mióta van neked elsőbbséged? - füstölgött félhangosan, és hátrapillantott a vállai fölött - Ahh...
Egy pillanatra elállt a lélegzete, s egy kis nyögés is kicsúszott a száján.
Yoh a zsámolyon ülve mosta magát, de már nem volt rajta törölköző. Féloldalt ült Haonak, aki így gyönyörködhetett karcsú derekában, formás mellkasában... a legördülő vízcseppekben, amik végig szántották meztelen testét.
Nyelt egy nagyot, és zihálva visszafordult.
- Ne gondolj rá... Ne gondolj rá... - kántálta halkan, de hiába.
Egyszerűen nem tudott másra figyelni. Yoh itt ült néhány méterre tőle, és olyan kívánatos pózban... Teljesen védtelenül, mint egy ártatlan angyalka.
Hirtelen érezte hogy megmozdul a törülközője.
- Oh, te jóságos... - csúszott ki a száján, de elfojtotta a többi sértést.
De várjunk csak... Mégis miért szobroz itt a falnál, mint egy büntetésben lévő kisfiú? És még csak nem is tiltott gyümölcs után sóvárog... Yoh egy szóval sem mondta, hogy nem érhet hozzá...
Itt gonosz mosolyra húzódtak ajkai, és lassan megint öccse felé fordult. Majd halkan kuncogva köddé vált.
- Hao? - kapta fel a kuncogásra a fejét Yoh, de csak bátyja hűlt helyét látta.
Erre kissé pánikba esett.
- Hao! - kiáltotta, de a válasz sokkal nyugodtabb hangon érkezett.
- Igen, otouto? - suttogott bele a fülébe, és hátulról átölelte a derekát.
Yoh hatalmasat rándult, és pirulva oldalra kapta a fejét, hogy Haora nézzen.
- Hao! Mi-mire készülsz? - kérdezte félénken, mert testvére sejtelmesen mosolygott - Mondtam, hogy ne leskelődj!
- De hát nem leskelődöm. Csak segíteni szeretnék. - duruzsolta megnyugtatóan - Egyedül nem tudod rendesen megmosni a hátadat.
- De...
- Shh. - hallgatta el, és lágyan összeérintette az ajkaikat.
De csak annyira, hogy pont súrolják egymást. Yoh lehunyta szemeit, és érezte, hogy Hao nekidől, és magához húzza őt. Ez nyugodtsággal töltötte el, és hagyta, hogy bátyja kifejtse kezéből a szivacsot. Bevizezte, majd belenyalt Yoh fülébe, úgy szólt hozzá:
- Dőlj kicsit előre.
Yoh megremegett, de azt tette, amit mondott.
Hao csak mosolyogva figyelte, ahogy Yoh csukott szemmel előre dől, és megtámaszkodik a csap szélében. Szerette, mikor ilyen odaadóan viselkedik. Pont, ahogy azt egy jó kistestvérnek kell.
Lassan megérintette a szivaccsal Yoh vállait, és körkörös mozdulatokkal dörzsölni kezdte.
Testvére gerincén borzongás futott végig, ahogy Hao a szivacsot végig húzta ugyan ott. Aprót felmordult, de egyéb jelét nem adta, hogy tiltakozna. Így hát az idősebb iker folytatta. Másik kezével masszírozni kezdte öccse nyakát, és haladt egyre lejjebb a tisztogatásban.
- Ahh... - eresztett ki egy reszketeg sóhajt Yoh, amikor érezte, hogy egy forró nyelv nyalja végig nyakának oldalát - Hao...
- Ott maradt egy kis piszok. - magyarázta, majd masszírozó kezével is végig simított azon a területen - Hopp, tévedtem. Ezek csak a tegnap este nyomai.
Itt felkuncogott, mert Yoh felkapta vörös színben pompázó arcát.
- Hao! Haaaa...! - kezdte, de nyöszörgésbe torkollott.
Ugyanis bátyja újból végig simított a gerincén, ezúttal szivacs nélkül.
Megint előre dőlt, de meglepetésére, Hao visszarántotta magához. S Yoh már csak azt érezte, hogy egy nedves szivacs dörzsöli a mellkasát.
- Hh... Hao. - kezdte zavartan, és elkapta a fejét - Ez már nem a hátam...
- Tudom. - lehelt egy puszit az arcára.
- Akkor meeeeeeg! - itt rándult egy nagyot, s kissé felvitte a hangsúlyt, mert Hao elért a mellbimbójához.
- Én szeretnélek megtisztítani. Elvégre én mocskoltalak be... - suttogta bele a fülébe, és szájához emelte Yoh egyik kezét, majd apró csókot lehelt rá.
- É-és téged... ki fog megtisztítani? - kérdezte remegő hangon a fiatalabb iker, mert Hao kezei már a hasánál jártak.
- Szeretnél te?
Yoh aprót bólintott, és egy új szivacsért nyúlt. Viszonozni akarta testvére kedvességét. Megfordult, de mielőtt hozzá kezdhetett volna, Hao megemelte. Ő ült le a zsámolyra, és Yoht az ölébe ültette, magával szembe. Így ágyékuk közvetlen érintkezett egymással. Ez, és az előbbi tisztogatással keltett érzései halk sóhajt csaltak ki Yohból.
Pirulva lenézett, és bátyjának dőlt.
- Ne aggódj. - túrt bele a hajába - Gyengéd leszek...
S ezzel meg is válaszolta Yoh ki nem mondott kérdését. De akkor is zavarban volt. Egy fürdő akkor is nyilvános helynek számít. Igaz, csak ők vannak most itt... de akkor is.
- Nem láthat meg senki. - mondta, mint aki kitalálta Yoh gondolatai - És ha már kiabálni fogsz a kéjtől... - suttogta szenvedélyesen, és megemelte az állát - Beléd fojtom.
Azzal összeérintette ajkaikat. Yoh azonnal kitárta neki, így a következő pillanatban nyelveik már vadul kapcsolódtak össze, és váltak el. Közben Hao kezei becsúsztak közéjük, és folytatták a tisztogatást Yoh hasánál. A fiatalabb iker sem volt tétlen, ő bátyja nyakát kezdte el lemosni, vigyázva, hogy ne törje meg a csókot.
Viszont Hao megtette, bár ezt kárpótolta a sok apró puszival a nyakán. Yoh felnyögött, és áttért a mellkasára. Hao hirtelen beleszívott a hajlatába, és egyidejűleg végigsiklott a szivaccsal a combja belső felén.
- Onii-chan! - nyöszörgött, és átkarolta a hátát.
Erre az idősebb iker felmordult, és szorosan hozzádörzsölte csípőjét.
- Hhhh! - sikkantott egy aprót, mert Hao a kezével egyértelműen kitapintotta a legérzékenyebb testrészét.
- Ezzel teljesen megvadítasz, otouto. - mosolyodott el huncutul - Csak óvatosan, a végén még rád vetem magam.
Yoh is halkan felnevetett.
- Miért, most mit csinálsz? Most is... - motyogta pirulva, mert Hao egyre közelebb húzódott hozzá.
- Most te mászol rám, Yoh. - helyesbített Hao, és újból végighúzta ott kezeit.
Szivacs nélkül.
- Ahhh...! Hao! - borult rá, és szaporán szedte a levegőt.
Magában azt kívánta, bárcsak rávetné már magát! Érezni akarta teste minden egyes négyzetcentiméterét...
Automatikusan nagyobb terpeszbe tárta lábait, és még jobban hozzásimult.
Fejét a vállaira hajtotta, és simogatni kezdte Hao hátát. Aki közben harapdálta, és egy ujjával ingerelte tovább férfiasságát. De vigyázva, éppen csak hozzáérve.
- Ahh! Hao! - kiáltott fel Yoh és már teljesen ki volt pirulva.
Remegve kapott bátyja ajkai után, és mohón megcsókolta.
- Szerintem már elég tiszták vagyunk, otouto. - mondta Hao a csók közben.
Yoh bólintott, mert csak nyüszítés hagyta el a száját.
Hao ölbe kapta őt, és beleereszkedtek a medencébe. Azonban egy pillanatra sem engedték el egymást. Az idősebb iker teljesen a falhoz nyomta Yoht, és kezeivel bebarangolta az egész testét.
- O-onii-chan!
Haonál itt szakadt el a korlát, ami elválasztotta a "most azonnal magamévá teszlek!" ösztönét, a "mindjárt magamévá teszlek!"-től. Ami nála óriási különbség volt. Yoh hóna alányúlt, és kiültette őt a partra. A fiatalabb sámán értetlenül pislogott rá.
- Hao? Mit? - de mielőtt végig mondhatta volna, testvére beleharapott a nyakába, és a mellkasát kezdte el simogatni.
Közben Yoh egyre hangosabban sóhajtozott és nyögött. Hao egyre lejjebb haladt a puszilgatásban, s amikor belenyalt a köldökébe, öccse összerándult.
- Hao!
Testvére - figyelmen kívül hagyva kiáltásait és rángásait -, már közvetlenül a csípőjénél járt, s kezével megmarkolta merevedését.
- Ahh! - kiáltotta, és hátra vette a fejét - Onii-chan!
Hao maradék türelmét is félre dobta, és hevesen végignyalta öccse tagját.
- ONII-CHAN! - ordított egy nagyot, és lehajtotta ziháló arcát.
Addigra már ő is rájött, hogy ezzel Haot totál extázisba hajtotta, de nem tudta abbahagyni. Bátyja reakciója ezúttal is gyorsan érkezett. Erősen szívni kezdte, és kezével combja belső felét markolászta.
- Hao... ne... ne hagyd abba! - túrt bele a hajába.
Erre halk nevetést hallott, és lenézve, testvére igéző pillantásával találkozott. Yoh ezen csak még jobban elpirult, és oldalra kapta fejét.
- Élvezed, otouto?
- Hh... ahh! - itt megint hátra döntötte a fejét, mert Hao gyorsított a tempón - Hai... Ki-kimochi!
Az idősebb iker erre önelégülten elmosolyodott.
- Mond, mit érzel? - kezdte sejtelmes hangon, és finoman beleharapott.
- NANI?! - nyitotta fel hirtelen a szemét, és vérvörös színárnyalatot öltött az arca.
Hao válaszul csak összeszorította ajkait, majd hirtelen kibocsátotta őt szájából. Helyette rákulcsolta kezét és nyalogatni kezdte a hegyét.
- Nnghh... - nyögött föl elhalóan, mert bátyja immár kézzel is kényeztette.
Azt hitte, összeroskad a gyönyörtől, lábai remegni kezdtek, és erősen belemarkolt a medence oldalába.
- Milyen érzés? - folytatta gonoszkodva - Azon kívül, hogy jó.
Yoh egyre jobban elvesztette a fejét, de pirulva kinyögte.
- Fo-forró... ahh! - kiáltott egyet - Mindenhol... a-az egész testem!
Itt újra elakadt a lélegzete, és hatalmasat rándult.
- Onii-chan! Kérlek...
Hao feldőlt hozzá egy gyors csókra, majd újból a szájába vette öccse férfiasságát. Közben a kezéről sem feledkezett meg, és azzal is folyamatosan pumpálta.
- Hao! - kiáltotta, majd a következő pillanatban megfeszült a teste, és érezte, átjárja a beteljesülés mámora.
Lihegve hajtotta le a fejét, és vissza akart csúszni a vízbe, de Hao még mindig a lábai között térdelt és az előbbi maradványait tisztogatta. Viszont pár nyalintás után - amikor is már nem volt mit -, Yoh értetlenül pislogott le rá.
- Onii-chan? Mit csinálsz? - suttogta erőtlenül.
- Letisztítalak. - mondta egyszerűen - Elvégre fürdeni jöttünk ide.
A végét már olyan ártatlanul mosolyogva mondta, hogy Yoh csak lesütötte pillantását, és hagyta, hadd csinálja. Azonban hamarosan újra le-lecsukódott a szeme, és levegőért kezdett el kapkodni.
- Hao, ne! - kapta el nyögve a fejét, mert érezte, hogy kezd megmerevedni.
- Miért ne?
- Nem bírom ki még egyszer! Ahh! - sikkantott, mert Hao erőteljesebben beleszívott.
De rögtön el is engedte, és berántotta a vízbe. Yoh nem számított erre, ezért esetlenül Hao karjaiba esett. Az idősebb iker szorosan átfogta a derekát, és lágyan megérintette ajkait. Yohnak meglepődni sem volt ideje, mert Hao egy percre sem hagyta levegőhöz jutni. Yoh beletúrt a hajába, s a víz alatt körülölelte lábaival bátyja csípőjét. Határozottan hozzásimult valami.
- Ahh! Onii-chan! - eresztett ki egy reszketeg sóhajt, és - megtörve a csókot -, Hao kulcscsontjára dőlt.
- Otouto... kívánlak! - mormolta lágyan a fülébe, és kezeivel megindult Yoh hátán lefelé.
Közben végig simított a gerincén, s aprót belecsípett a hátsó felébe.
- Hao! - nyögött föl Yoh ijedten, de hamar megnyugodott.
Testvére keze végül megtalálta célját. Lassan masszírozni kezdte azt a területet, és apró csókokkal halmozta el öccse arcát. Yoh jólesően sóhajtozott.
- Ne ijedj meg... - suttogta megnyugtatóan Hao a fülébe.
Yoh bólintott, és összeszorította ajkait. Ennek ellenére egy apró szisszenés kicsúszott rajtuk, amikor megérezte magában bátyja középső ujját. Majd lassan csak a simogató érzés maradt, és már apróbb nyögéseket is hallatott.
- Vegyél egy nagy levegőt, Yoh. - nyalt bele Hao a fülébe, így bátorítva őt.
Yoh azt tette, amit mondott, de kifújni már nem tudta. Az idősebb sámán nem hagyta, gyorsan megtoldotta egy második ujjal is.
- Nnh! - nyögött föl hangosan, és megszorította Hao vállait - Onii-chan!
Erre Hao is felsóhajtott.
- Megőrjítesz! - mondta, mielőtt forrón megcsókolta volna.
Yoh teljesen hozzá dörgölőzött, így adva Hao tudtára, hogy mennyire vágyik rá. Majd megtörve a csókot, a nyaka oldalának dőlt.
Bátyja értette az apró kis jeleket, és nem akarta megtagadni testvérétől a folytatást. De nem akart neki fájdalmat sem okozni.
- Ne siettess, otouto. A végén még bajod esik. - simított végig gyengéden a haján.
- O... hh... onii-chan. - nézett rá vágytól izzó szemekkel.
Hao nagy erőfeszítések árán tudta csak megállni, hogy ne hatoljon azonnal belé. Kieresztett egy reszketeg sóhajt - közben Yoh taktikát váltott és belecsókolt a nyakába -, s lassan hozzáadta a harmadik ujját is.
- Ahh! - kiáltott fel Yoh, és nyöszörögve a hátába karmolt.
- Sajnálom. Nagyon fájt? - kérdezte, s megemelte az állánál fogva.
Yoh remegve kinyitotta pilláit, és vidáman rámosolygott.
- Iie. - adott egy puszit az állára - Csak folytasd... onegai!
Hao is elmosolyodott, de nem bírta ki, hogy ne csókolja meg.
Végül kihúzta ujjait Yohból, és komolyan ránézett.
- Kész vagy?
- Hai. - bólintott.
Hao lassan magára eresztette Yoht, s közben szorosan a szájára tapadt. Yoh nyüszíteni kezdett, de a csók miatt nem tudott kiabálni. Érezte, hogy Hao egyre beljebb tolja magát, majd egy hirtelen mozdulattal teljesen befogadta őt.
Yoh nem bírta tovább, és felsikoltott. De inkább kéjesen, mint fájdalmasan.
- Onii-chan! Ahh... - motyogta, félig Hao ajkai közt.
- Olyan gyönyört mutatok neked, amilyet még nem éreztél soha...
Yoh vágytól ködös szemekkel bámulta őt, majd lágyan mosolyogva mellkasának dőlt.
- Bármit is teszel, tudom, hogy jó lesz... - suttogta, és hallgatta testvére heves szívverését - Rád bízom magam, Hao.
- Otouto... mondtam már, hogy olyan ellenállhatatlanul édes vagy? - mosolyodott el, és rákulcsolta ujjait öccse hímtagjára.
Amit Yoh egy nyögéssel nyugtázott.
-... Ártatlan... törékeny... - sorolta, és minden szónál húzott egyet kezén.
- Ahh! Te meg... - kuncogott -... perverz.
- Ugyan már Yoh. - mosolyodott el gonoszul - Csak szeretek új dolgokat kipróbálni.
- Akkor is... aaaaaa! - kiáltott fel egy hatalmasat, mert Hao megunta a fecsegést, és egy erőset lökött magán.
- Szerintem spórolj a levegővel, otouto. - nevetett, öccse kéjes arcát látva - Szükséged lesz rá.
Yoh erre is egy hangos nyögéssel válaszolt, és hátra vetette a fejét.
- Ahh... Haooo!
Az idősebb iker megfogta Yoht a csípőjénél, és úgy emelgette tovább magán.
- Yoh, hh! - sóhajtozott ő is, és egyre gyorsabb tempót diktált.
- Nngh! Onii-chan! - zihálta, és tehetetlenül dobálta magát bátyja ölében -
Istenem, Haooo!
A következő lökéssel az eddigieknél jóval hangosabb kiáltás hagyta el ajkait. Yoh tudta, még egy ilyen, és neki vége.
- Hao! Én mindjárt! ONII-CHAAAAAAN! - sikoltotta bátyja nevét, és megfeszült az egész teste.
Közben görcsösen kapaszkodott Haoba, és érezte, hogy forró magja mindkettejükre ömlik. Ugyan ebben az időben, bátyja magára szorította Yoh csípőjét, és ő is hangos kiáltással belé élvezett.
A fiatalabb iker teljesen bátyjára omlott, és lihegve átölelte a nyakát.
Eközben Hao óvatosan kihúzta magát Yohból, és megcsókolta őt.
- Megfordulnál egy kicsit, otouto? - hallotta testvére ártatlan hangját.
- Hao... mozdulni sem bírok. - nyöszörögte rekedten, és a vállaira dőlt.
Hao sóhajtott egyet, majd kicsit eltolta magától Yoht, és gyengéd erőszakkal a medence falához tolta. De úgy, hogy háttal legyen neki.
Feltérdeltette, és ő is mögé helyezkedett.
- Onii-chan... mit csinálsz? - kérdezte álmoskás hangon.
- Csak letisztítalak. - válaszolta bujkáló nevetéssel a hangjában.
- Már megint? - pillantott hátra, és Hao gonosz mosolyával találta szemben magát - Ugye nincsenek hátsó szándékaid?
Az idősebb Asakura csak tovább mosolygott és a hátsó feléhez hajolt.
- Mondtam már, hogy szexi vagy hátulról, otouto?
Yoh pirulva visszarántotta a fejét, de nem szólt semmit.
Viszont mikor érezte, hogy Hao belenyal, összerándult.
- Hao...
- Hm?
- Ugye nem akarsz megint? - kérdezte elbizonytalanodva, mert bátyja egyre intenzívebben nyalogatta.
- Te mondtad, hogy rám bízod magad... - suttogta, és ráhajolt a hátára.
Yoh felnyögött, ahogy érezte hozzá simulni testvérét. Aki időközben végighúzta kezeit az egész testén. Végül a férfiasságán állapodott meg.
- Ahh! - markolt bele a kőfalba.
- Lazíts... - dorombolta a fülébe, miközben mozgatni kezdte kezét.
Nyelvével a fülcimpáját cirógatta, és Yoh tudta, hogy elveszett. Újra keményedni kezdett, s a nyögései is megszaporodtak.
- Onii-chan... ne! - nyöszörgött Yoh - Ahh!
Hao közben három ujjával beléhatolt, és ritmikusan húzogatta őket ki-be. Kellemes bizsergés áradt szét benne, ahogy bátyja ingerelte őt, s egyre nehezebbnek érezte magát.
- Ha... Ahh! Hao... nem bírom! - motyogta kiáltások közepette.
Ha Hao nem tartja meg, összecsuklott volna. Már annyira a korlátai határán volt, hogy amikor az idősebb iker kihúzta ujjait, megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Hao... ne csináld... nem bírom már tovább! - kérlelte rekedten, de a teste égett a vágytól - Te nem vagy... fáradt?
- Már a puszta látványod is elég, hogy újra felizguljak... - cirógatta meg az arcát, majd egy hirtelen mozdulattal újra beléhatolt.
- ONII-CHAN! - kiáltott egy hatalmasat, de ezúttal már a gyönyörtől.
Rendesen ki volt tágulva, ezért csak a kellemes szorító érzés maradt. Zihálva lehajtotta a fejét, és próbált valami értelmeset is kinyögni a sok "Ahh" és "Nngh"-n kívül. Ezért azt mondta:
- Hao! Ez... ez őrjítő!
Az idősebb iker felvett egy határozott ritmust, és közben egyik kezével továbbra is Yoh férfiasságát ingerelte.
- Otouto... csókolj meg... - hajolt oda hozzá, és az állánál fogva finoman maga felé fordította.
Yoh pirulva teljesítette kérését, s mohón ajkaira tapadt. De közben nem bírta ki nyögés nélkül.
- Ahh! Onii-chan!
Hao - nem szakítva meg a csókot -, lassan maga felé fordította öccsét, és terpeszbe húzta Yoh lábait. Yoht továbbra is a falhoz szorította, s feje mellé támasztotta kezeit. A csók egyre hevesedett, ahogy a mozgásuk is.
- Te jó ég... Ha... Haooo! - nyöszörgött Yoh, és a nyakába karolt.
- Sze-szeretlek, otouto. - suttogta lágyan a csókba, majd erőset lökött csípőjén - Nngh!
- Onii-chaaaan! - ordította, és érezte, hogy harmadszorra is elment.
Zihálva hátra vette a fejét, és elernyedtek izmai. Lassan lecsukódott a szeme, s süllyedni kezdett.
Az utolsó pillanatban még látta, hogy Hao fölé hajol, és mond valamit. De már nem hallotta. Bágyadt mosollyal az arcán, a sötét semmibe zuhant.
***

Valami hűvöset érzett a homlokán, s kicsit oldalra fordította a fejét. A hűvös dolog eltűnt, s felváltotta egy meleg kéz.
-... oto?
Yohnak megrezzentek a pillái. "oto"? Az micsoda? Nem értette, hol van, és mi ez a zsibbasztó sötétség?
- Otouto!
Hallotta ezúttal kicsit hangosabban. Egyből felismerte a hangot. Hao volt az, és most már azt is tudta, hogy őt szólítja. De miért? Hiszen itt van.
- Ébredj, Yoh. - mondta az idősebb iker, de Yoh összeráncolta a szemöldökét.
De miért kéne felkelnie? Olyan kényelmes ez a melegség...
Hirtelen finom érintést érzett a száján. Kellemes volt. Meleg, és kicsit nedves is. Jóleső borzongás futott végig rajta, amire lassan kinyitotta a szemeit.
Az első dolog amit meglátott, Hao fölé hajoló arca volt. Aggódva pislogott le rá.
- Onii-chan... - motyogta kábán.
Erre a bátyja megkönnyebbülten elmosolyodott.
- Hál' istennek. - sóhajtott - Hogy érzed magad?
- Mint akin átment egy úthenger... - válaszolta, és megtapogatta a fejét.
Erre Hao bűnbánó arckifejezést öltött és megcirógatta az arcát. Yohnak ekkor tűnt fel, hogy a feje az ölében van. Hao lábai körülötte feküdtek, így teljesen körbezárta őt. Kicsit el is pirult, ahogy elképzelte magukat.
- Mi... mi történt velem? - kérdezte értetlenül.
- Elájultál. - magyarázta Hao, és most a haját kezdte el birizgálni.
- Hogyan? - értetlenkedett, és maga elé húzta bátyja egyik kezét.
Összekulcsolta vele ujjait, és egy apró puszit lehelt a kézfejére.
Hao mosolya tovább nőtt.
- Emlékszel mit csináltunk a fürdőben?
- Öhm... - Yoh gondolkodni kezdett.
Ott ült, és tisztogatta magát, aztán Hao... odaült mögé. Elkezdte simogatni... Yoh elengedte bátyja kezét -... csókolgatni... - itt nyelt egy nagyot -...bementek a medencébe, ahol Hao kiültette a partra...
És... és... Itt érezte, hogy fokozatosan felkúszik a pirosság az arcába.
Végül zavarában bátyja ölébe fúrta az arcát.
Hao felkuncogott, és átkarolta a vállait.
- Tehát igen.
Yoh egyre kínosabban érezte magát, mert már tudta mitől ájult el. Hao megemelte az állánál fogva, és felültette őt, de továbbra is az ölében tartotta, szorosan karolva.
- Én... én mondtam, hogy nem bírom tovább. - motyogta, de nem mert testvére szemébe nézni.
- Gomen, Yoh - kisimított egy tincset a szeméből - Kicsit elvesztettem a fejem.
- Kicsit?! - nézett rá durcásan - Hao, háromszor... szóval... - itt pirulva elkapta fejét -... szóval tudod!
Hao elvigyorodott.
- Én nagyon élveztem, otouto. És mivel háromszor is sikerült téged a csúcsra juttatnom, feltételezem neked se volt rossz.
- Nem mondtam, hogy nem élveztem! - szállt vitába Yoh, majd mikor rájött hogy mit mondott, pirulva lehalkította a hangját - Sőt, túlságosan is jó volt...
- Sajnálom, hogy ez történt. - hajolt közelebb hozzá, és már összeért a homlokuk - De teljesen elvetted a józan eszemet.
Yoh félénken elmosolyodott.
- Az onii-chan?
Hao bólintott, majd lágyan megcsókolta őt.
- Imádom, mikor így hívsz, otouto.
Yoh csak mosolyogva ölelte tovább, a hagyta, hogy testvére csókokkal borítsa be arcát.
Majd feltűnt neki, hogy ahogy lecsúszott róla a futon, volt rajta egy köpeny. Értetlenül elhúzódott Haotól, hogy jobban szemügyre vegye magát.
- Ezt te adtad rám? - kérdezte Yoh meglepődve.
- Hát nem hagyhattalak ott meztelenül, csuromvizesen, és beborítva... - magyarázta, de Yoh ijedten közbevágott.
- Jó, jó, értem!
Nem akarta hallani a részleteket...
- És aztán? Mennyi ideig voltam eszméletlen?
- Olyan fél óráig. Miután elájultál... kicsit... szóval megijedtem... - makogta, és egy kis pír folt jelent meg az arcán - Nem nagyon tudtam, mit csináljak veled, hogy magadhoz térj, ezért inkább azt akartam, hogy magadtól ébredj fel. Megmosdattalak, megtörültelek, és befektettelek a futonba. Aztán kerestem egy tiszta köpenyt - ez eltartott egy darabig -, és rád adtam. Utána készítettem neked egy vizes borogatást, és feltettem főzni a teát.
Azzal a háta mögé nyúlt, és előhúzott egy kis tálcát, rajta egy csésze forró tea gőzölgött.
Yoh csak tátogott.
- Ezeket mind te csináltad? - döbbent meg, de azért elfogadta a felé nyújtott italt.
- Hai. - billentette oldalra mosolyogva a fejét.
Yoh csendben szürcsölte a teát Hao ölében, aki közben szórakozottan simogatta a haját. A fiatalabb iker békésen nekidőlt, s élvezte ezeket a nyugodt, meghitt perceket.
- Jól esik? - kérdezte egy nagyobb korty után Hao.
- Nagyon, köszi. - mondta, majd letette a csészét - Mindent nagyon köszönök, onii-chan.
Azzal szorosan átölelte őt. Hao nem értette a dolgot, de azért ő is viszonozta a gesztust.
- Mit köszönsz, Yoh? Miattam ájultál el, természetes, hogy rendbe hozom a hibáimat.
- Hogy gondoskodtál rólam. Mint egy igazi testvér. - suttogta, és közelebb hajolt hozzá, átölelve a nyakát - Ez olyan jó érzés, onii-chan!
Lágyan megcsókolta őt, s érezte hogy Hao kezei a hátáról, a derekára csúsznak.
Finoman megharapta öccse ajkait, apró nyöszörgést csalva ki belőle. Yoh még jobban hozzádőlt, s jobban kitárta neki száját. Hao lassan hátra dőlt vele, így Yoh közvetlen fölé került. Kezeivel megtámaszkodott bátyja feje mellett, és úgy folytatták tovább.
Bár elég fura helyzet volt, eddig mindig ő volt alul, ezért kíváncsian felnyitotta szemeit. Döbbenten vette tudomásul, hogy Hao szemei is nyitva vannak, és elégedettségtől fénylenek.
- Mi az? Onii-chan? - törte meg kérdésével a csókot.
- Semmi. - mosolygott rá - Csak furcsa vagy felülről.
Yoh felkuncogott.
- Te is így. Olyan... - kereste a szavakat -... ártatlanul gyengédnek, és aranyosnak nézel ki.
Fejezte be lágyan mosolyogva. Hao tényleg annyi mindent tett érte, vigyázott rá, törődött vele. Valahogy viszonozni szerette volna, főleg a mai dolgokért.
- Mond csak, Hao. Tehetek érted valamit? Van valami, amit szeretnél? - kérdezte komolyan, mélyen a szemébe nézve.
Bátyja sejtelmesen elvigyorodott, és közelebb hajolt hozzá.
- Ha már úgyis a seme szerepre pályázol, és ha már úgyis itt terpeszkedsz fölöttem... - azzal gyengéd erőszakkal a csípőjére ültette a megszeppent Yoht -... igazán kényeztethetnél egy kicsit...
Yohnak szinte lángra lobbant az arca, és úgy pattant fel Haoról, mintha tűpárnára ült volna.
- Onii-chan! Nem erre gondoltam! - rázta meg a fejét, és durcásan pillantott le rá - Vegyél már egy kicsit komolyan!
- De hát komolyan mondtam. - ült fel azzal a jól ismert huncut vigyorral a képén.
Yoh erre nem válaszolt, csak elgondolkodott.
Eközben Hao is felállt.
A futonról. (jójó, leállok XD)
Oda sétált Yoh mögé, és átkarolta a derekát.
- Min gondolkozol, otouto? - érdeklődött kedvesen - Ha a helyszínnel van bajod, nekem a hálószoba is megteszi... bár ha igazán fel akarsz izgatni, legyen a...
- Vidámpark! - vágta rá hevesen Yoh, s szikra gyúlt a fejében.
- Vi-vidámpark? - hökkent meg Hao - Végül is, nekem az is jó... Ott sok extrém hely van. Szinte már látom is... - azzal ábrándozó arckifejezést öltött - Mikor in...?
- Indulunk! - jelentette ki Yoh határozottan, és bátyja felé fordult - Vegyél fel valami normális ruhát. Ne keltsünk nagy feltűnést a sok csillagos bigyóddal.
Azzal kiviharzott a szobából. Magában szilárdan eltökélte, hogy Haonak egy kis levegőváltozásra van szüksége. Egész nap itt kuksolnak a házban - ő néha futkos a környéken... -, és nem csinálnak semmi érdekeset. Na jó... csinálnak - pirult el -, de valami emlékezetes, közös elfoglaltságra gondolt. A vidámpark remek hely az ilyesmire, és ott jobban megismerhetik egymást. Ráadásul Hao nem sűrűn volt vidámparkban, legalábbis Yoh szerint még soha.
Yoh már a bejáratnál toporgott, amikor is végre az idősebb iker is megérkezett. Egy egyszerű farmert, és legalább 4 számmal nagyobb piros pólót viselt. Ezek azon cuccok egyikei voltak, amiket a családjától örökölt, de túl nagyok voltak rá, ezért nem használta. De úgy tűnt Haot nem nagyon érdeklik ilyen apró problémák, mint a méret.
- Mehetünk végre? - kérdezte türelmetlenül Yoh - Tetszeni fog neked.
- Oh, ebben biztos vagyok. - mosolyodott el sejtelmesen Hao, és magához húzta Yoht a csípőjénél fogva.
Aki értetlenül pislogott rá. Nem értette Hao mitől lett ilyen kezes hirtelen. De nem firtatta a dolgot, hanem mosolyogva megragadta a kezét, és húzni kezdte maga után, a kapu felé.

Figyelem!Ez a fanfiction nem saját!By:Arisa