Soha sem késő 13.fejezet

Mikor Yoh magához tért, már magasan járt a nap. Nem sietett az öltözéssel, ugyanis a meccs csak 2 órakor kezdődött, és most 11 óra volt. A reggelihez már késő volt, ezért csak túrt valami rágcsálni valót. Különben sem szerette tele enni magát a harcok előtt.
Gondolta jár egyet. Elindult hát a falu központja felé. Már egy fél órája céltalanul bolyongott, úgy döntött megpihen egy kirakat előtt.
- Mit csináljunk, Amidamaru? – érdeklődött szellemétől Yoh, és körül nézett valami elfoglaltság után kutatva.
- Készüljünk a küzdelemre. Sok edzést kihagytál a sérülésed miatt – győzködte.
- Komolyan mondom, rosszabb vagy mint Anna… - intette Yoh – Én egy kis lustálkodásra gondoltam.
Amidamaru rosszallóan csóválta a fejét, s eltűnt.
Ekkor Yoh meglátta a többieket Silva étterme előtt, s odasietett hozzájuk.
- Hé, srácok! – köszönt, s leült Morty mellé.
- Yoh! Már azt hittük kihagyod az ebédet! – rémüldözött Trey.
- Hogyhogy itt eszünk? Anna diétáján vagyunk, vagy tévednék? – kérdezte Yoh, de azért elfogadta a pizzát.
- Úgy tűnik Yoh mester tényleg nem nézi a naptárat. – vigyorgott Ryu.
- Ember, 14 éves vagy! A szülinapodon nem tarthat pórázon! – védte Yoht Trey.
Yoh meglepődött. Nem azon hogy tudják mikor van a születésnapja, hanem azon hogy ilyen engedményeket kap Annától. Ezek után már boldogan evett a többiekkel.
Egészen addig, amíg…
- Yoh, Yoh! – szólongatta egy rózsaszín hajú lány, miközben feléjük futott.
- … Tami? – döbbent meg Yoh.
Tamara az utazóládáját vonszolta maga után, s egyenesen Yoh elé sietett. Vagyis csak sietett volna, de átesett a bőröndjén, s ezt követően egyenesen Yoh ölében landolt. Yoh időben elkapta, így a dologból nem lett nagyobb baleset.
- Jól vagy Tamara? – kérdezte Yoh lepillantva a lányra.
- …Aha, köszi. – mondta félénken, majd váratlanul elsírta magát – Én olyan szerencsétlen vagyok!
Elkezdte az öklével Yoh mellkasát püfölni, de a sírást nem hagyta abba.
Yoh teljesen tanácstalannak érezte magát. Mit csináljon? Nem szerette, ha egy lány sír.
- …Őhm… Tami, semmi baj, tényleg! – bíztatta, majd megfogta az állát és a szemébe nézett – Ne sírj, jó?
Yoh kedvesen rámosolygott, mire Tamara abbahagyta a sírást. Helyette viszont, úgy elöntötte a pír, mintha leégett volna a napon.
Hirtelen Anna lépett ki a konyhából, az ebédjükkel a kezében.
- Yoh, csak hogy megjötté… - kezdte, de ahogy meglátta Tamarát és Yoht, elhallgatott.
Tamara gyorsan ellökte magától Yoht.
- Szi… szia Anna. Mennem kell kicsomagolni. – mondta és gyorsan kiviharzott az étteremből.
- Szia Anna. – köszönt Yoh, de Anna válaszra se méltatta.
A kajával együtt visszament a konyhába, s a hangokból ítélve eltört egy pohár.
- Anna…Anna? – szólongatta Yoh.
Válaszul újabb csörömpölés érkezett, ezúttal hangosabb. Yoh egy tányérra tippelt. Dermedt csend borult a helyiségre.
Mikor elültek a konyhai zajok, Trey szólalt meg először:
- És a kaja? Éhesek vagyunk! – panaszkodott.
- Maradj már! Csak a hasadra tudsz gondolni? – rótta meg Lyzerg.
- Úgy néz ki Yoh egy szerelmi háromszögbe keveredett. – állapította meg Len, a kapcsolatok szakértője.
- Mibe? – értetlenkedett Trey.
- Tudod Trey, ennek három oldala van. Értitek, háromszög! – nevetett a saját viccén Jocó, de mikor látta hogy senki sem követi a példáját elhallgatott.
- Lődd le magad! – vetette oda Ryu, mire Jocó nem szólalt meg többet.
Yoh azt se tudta hol áll a feje. Tamara viselkedése nem volt szokatlan, de Anna! Csak nem sértődött meg? Nem, azt biztosan nem. Anna nem ilyen. Akkor lehet, hogy…
- Ne is törődj velük Yoh – szólt közbe Morty – Egyél, szükséged lesz az erődre!
Yoh beletörődően sóhajtott, majd folytatta az evést. Majd a meccs után beszél Annával. Viszont a nagy zűrzavarban, elfelejtette megkérdezni Tamarát, hogy miért jött Doby Faluba. Így hát a „bőséges” ebéd után, ami egy szelet pizzából állt, elindult megkeresni a lány szállását.
Nem kellet sokáig keresgélnie, ugyanis ahogy haladt az utcán zajokra lett figyelmes. Ezeket követve eljutott egy ablakhoz, benézett rajta, de nem látott sokat…
- Ááá, Yoh vigyázz! – hallotta Tami hangját, de már késő volt, ugyanis egy váza csapódott az arcába.
Yoh letörölte magáról a föld és a benne lévő virág egyéb darabjait, majd feltápászkodott.
- Szia Tami… - köszönt kiábrándultan Yoh, nem ilyen fogadtatásra számított.
Tamara kiment Yoh elé és összeszedte a maradványokat.
- Szörnyen sajnálom! – pirult el szégyenében – Konchira céloztam!
Az említett szellem odabent röhögött, társával együtt.
- Hagyjátok már abba! – kiáltott rájuk a lány, de azok ügyet sem vetettek rá.
Tami megsemmisülten rogyott le a földre.
- Ez reménytelen…
- Nyugi, semmi bajom. – válaszolt Yoh egy kis fáziskéséssel.
- Még csak most jöttem, és máris bajt okoztam. – nyöszörgött.
- Tényleg, hogyhogy itt vagy? Kicsit meglepődtem – tette fel a kérdését Yoh.
- Hát, az úgy volt, hogy eddig Yohmei mesternél edzettem, de gondoltam a szülinapodon meglátogatlak titeket. Mert már nagyon hiányoztatok nekem, főleg te. – az utolsó mondatot olyan gyorsan hadarta el hogy Yoh alig értette.
- Örülök hogy itt vagy – vigyorgott rá Yoh.
- Yoh …én, szeretnék tőled kérdezni valamit… - kezdte Tamara, és felállt.
- Ige… - akarta kérdezni Yoh de hirtelen megszólalt az orákuluma – Mi?! 10 perc múlva kezdődik a meccs?! Bocsi Tamara, majd máskor beszélünk, szia! - azzal már rohant is a stadion irányába.
- …Sz…szia. – köszönt döbbenten a lány, az egyre távolodó Yoh után nézve.

Yoh pont időben érkezett meg. A többiek már harci díszben álltak az öltözőben és őt várták. Elnézést kért, amiért késett és gyorsan ő is átöltözött.
- Hol voltál eddig Yoh mester? Már kezdtünk aggódni! – mondta Ryu, és megpacskolta Yoh vállát.
- Igen - helyeselt Faust is. – Azt hittük megint Zeke keze van a dologban.
- Nem, ma még nem láttam sehol… - mondta bizonytalanul és körül nézett.
Tényleg, mire számít? Arra hogy Zeke kiugrik az egyik szekrényből és boldog szülinapot kíván neki? Netán konfettiket kezd el dobálni, amint kilépnek a közönség elé? Elég bizarr elképzelés… De neki az is elég, ha csak egy pillantást vet rá. Azt tudta, hogy itt lesz, de hol? A lelátón megtalálni olyan, mint tűt keresni a szénakazalban. És különben sem hitte, hogy Zeke beül a közönség közé. De akkor honnan látná a meccset?
Egy kicsit megingott a hite abban, hogy megjelenik. Ez kiülhetett az arcára is mert Ryu megkérdezte:
- Miért vágsz ilyen savanyú képet Yoh?
- Hm? Ja, semmi csak elgondolkoztam. – mondta gyorsan és megrázta a fejét.
- Itt az idő, induljunk! – javasolta Faust és a többiekkel a nyomában elindultak a kifutó felé.
A konfetti szórás persze elmaradt, de a tapsvihar a megszokott módon köszöntötte őket. A másik csapat még nem volt a pályán, tehát ezúttal őket hívták be elsőnek. A pálya közepén Silva állt, s várta a versenyzőket.
- Hello Silva! Megint te vezeted a meccset? – kérdezte Yoh, Silva mellé érve.
- Mint mindig. – válaszolta, de nem úgy tűnt, mint aki bánja.
- Hol van az ellenfél? Már itt kéne lenniük nem? – kérdezte Ryu.
- Késnek, ezért hívtunk be titeket először – magyarázta Silva. – Ha 10 percen belül nem jelennek meg, diszkvalifikáljuk őket.
- Hát reméljük így lesz – mondta Faust, és Elisával kezdett el foglalkozni.
Yoht különösebben nem izgatta a dolog. Folyamatosan a lelátót kémlelte, hátha megpillantja valahol Zeke-t. De nem látta sehol, helyette viszont észre vette a többieket, aki lelkesen integettek nekik.
Yoh biztatóan visszaintett és mosolygott, de csak addig, amíg meg nem látta hogy Anna nem integet. Ő csak ült és rezzenéstelen tekintettel nézett rá. Mikor a lány meglátta, hogy Yoh egyenesen neki integet, tüntetően elfordult.
Yoh csüggedten leeresztette a kezét, de még mindig Annát figyelte.
Így telt el 5 perc, de egyszer csak zajokra lettek figyelmesek a kifutó másik vége felől. A zaj forrása egy fénylő pont volt, ami iszonyatos sebességgel közeledett a kijárat felé.
- Mi a…? – kezdte Ryu, de mire a végére ért meg kapta a választ.
Egy fénylő golyó csapódott ki a kifutóból, s egyenesen feléjük tartott. Az Asakura csapat egyszerre húzta be a fejét, különben nem lett volna mit behúzniuk. Miután magukhoz tértek a halálközeli élménytől, jobban szemügyre vehették a fénylő valamit. Egy flipper golyó volt, de nem akár milyen! Legalább 2m magas volt és ugyan olyan széles, minimum 3 ember belefért volna.
A galaktikus méreteket öltött golyó tett egy kört a stadionban, majd Yohék elé lebegett, majd hirtelen felrobbant.
De füst helyett csillámpor hullott ki belőle, és három ember. Akik meghajoltak a közönség üdvrivalgása közben. Látszott hogy tetszett nekik a színjáték.
- Felvágósok… - morogta Ryu, de amint meglátta a harmadik alakot leesett az álla.
- Kit nevezel felvágósnak szépfiú? – vetette oda egy magas vörös hajú lány.
- Ááá, de meseszép! – rohant hozzá Ryu – Meghaltam és a mennyben vagyok…
Ryu kezet csókolt neki, majd udvariasan megkérdezte:
- Szabad a becses nevét?
- Rose, a női flipper világbajnok. – mutatkozott be.
- Kedves Rose, nem lenne kedve meginni velem egy turmixot a meccsünk után? – próbálkozott Ryu bevágódni.
- …Talán. – mondta, majd huncutul rá mosolygott, amitől Ryu szó szerint elolvadt.
Miközben Ryu udvarolt, Yoh szemügyre vette a többi csapat társát. Az egyik barna hajú, a másik vörös hajú fickó volt, s ők is a másik csapatot kémlelték.
- Ez Ryu leghosszabb beszélgetése egy nővel! – ámult el Morty fent a lelátón, távcsővel a kezében.
- Hadd lássam! – kapálózott Trey.
- Nyughass már, kezdődik! – szólt rá Len és mindenki a küzdőtérre szegezte a tekintetét, kivéve Anna.
Silva felemelte a kezét, s a visszaszámlálás után elindította a meccset.
- Amidamaru, ugrás a kardba! Be a régiségbe! – majd lekicsinyítette a dupla médiumot.
- Óriás szellemforma! – Ryu, és Faust is létrehozta a szellem irányítását.
A Flipper csapat látszólag nem csinált semmit, csak néhány golyó röpködött körülöttük. Yoh kicsit furcsállta a dolgot, ugyanis a szellemeiket sehol sem látta.
- Enyém a vörös szépség! – mondta Ryu és támadásba lendült egy Harciszekér rohammal.
De Rose könnyedén elugrott előle.
- Ez támadás akart lenni? – kuncogott.
- Húgi, ez nem vicc! Tedd a dolgod! – utasította a vörös hajú férfi.
- Húgi?! – hökkent meg Ryu.
- Bocsi édes, de muszáj. Pedig nagyon szimpi vagy nekem – mondta, azzal a körülötte keringő golyók körbe vették Ryut.
Ryu moccanni se tudott olyan gyorsan történt minden. A golyók egyre gyorsabban pörögtek körülötte, a végén egybefüggő színes sávot alkottak. Egyszer csak fénysugár tört elő belőlük, ami átvilágították őt. Mikor megszűnt fényjelenség, Ryu szellemkontrollja megtört.
- Mi a…? Ez… ez nem lehet igaz! – hápogta Ryu – Nincs több Furyokum!
Rose egy csókot küldött neki, majd rákacsintott.
- Ez van szivi.
- Az Asakura csapat létszáma, háromról, kettőre csökkent! – közvetítette Silva.
- Mi?! – hördült fel Morty – Ryut lenyomta egy csaj!
- Muti már, látni akarom! – akaratoskodott Trey.
- Állj le hónyuszi, a meccsnek még nincs vége! – csitította Len.
Mire Trey csüggedten felhagyott a kapálózással.
Eközben Ryu csalódottan kullogott le a pályáról, a kispadra.
- Faust, most rajtunk múlik az egész meccs – súgta neki Yoh.
Faust bólintott, majd támadásba lendült.
- Szérumoltás Elisa! – s Rose bátyjára célzott, akin egy „Bajnok vagyok, nem amatőr” feliratú póló volt…
Az pajzsul maga köré lebegtette a golyókat. Mikor Faust minden lövése lepattant róla, a golyók megindultak felé és körbe vették.
- Vigyázz Faust! – ordított rá Yoh és a segítségére sietett.
De útját állta a barna hajú férfi és megsorozta. Yohnak saját magát kellett védenie a golyózáportól, így nem tudott közbe avatkozni.
- Azt hiszitek, még egyszer bedőlünk ennek a trükknek? Elisa, törd szét őket! – próbálkozott Faust, de eredménytelenül.
A golyók szikla szilárdak voltak, s megint pörögni kezdtek. Ezúttal Faust körül, aki tehetetlen volt. Rajta is keresztül áramlott a fénysugár, majd a szellemkontrollja befuccsolt.
- Elisa, Elisa! – vette ölébe legyengült kedvesét – Jól vagy szerelmem?
- Újabb ember esett ki az Asakura csapatból, tehát már csak egy ember van versenyben – közvetített Silva, de a hangján érezhető volt a nyugtalanság.
- Faustot kiütötte, Mr. Bajnok vagyok, nem amatőr! Ezt nem hiszem el! – kommentált Morty.
- Látni akarom! – lendült megint akcióba Trey.
- ELÉG!!! – ordított rá Len, akinek elfogyott a türelme.
- Jól van na! – törődött bele a sorsába Trey.
- Már csak Yoh maradt – mondta Lyzerg.
Most már Anna is lepillantott a küzdőtérre, de kerülte Yoh pillantását.
- Jól van Amidamaru, csak mi maradtunk. Szedjük össze minden erőnket! – bíztatta magát és szellemét Yoh.
- Mennyei csapás! – támadott, de a golyók blokkolták minden támadását.
- Add fel kölyök, semmi esélyed – vigyorgott rá a barna hajú fickó.
„Yoh gondolkozz! Ki kell találnod valamit!” De hiába törte a fejét nem jutott eszébe semmi használható ötlet. Csak kerülgette a támadásokat és védekezett, de ez hosszú távon elég kimerítő volt.
Az egyetlen megoldás, ha megszüntetem az erőforrásukat. De hol van? Hol vannak a szellemeik? Egy percre lankadt a figyelme és máris körbe vették a golyók. Nem, nem fogom elveszíteni a meccset!
- Amidamaru! Egyesüljünk! – és felbontotta a Dupla médiumot, majd egyesültek.
- Bolond! Így még könnyebb kiszívni a Furyokud! – nevetett a pólós srác.
- Akkor próbáld csak meg – nézett merészen a szemébe Yoh.
- Örömmel – mondta, a golyók felgyorsultak, majd jött a fénysugár.
De nem hatoltak át Yoh testén, elmentek mellette.
- Mi történt? – meredt értetlenül Yohra, Rose.
- A szellem energiát nem tudjátok elszívni, ugyanis a részemmé vált. Amidamaru és én egyek vagyunk, így nem árthattok nekünk – mondta magabiztosan Yoh és támadni készült.
Már tudta mivel védheti ki, hogy lecsapolják a Furyokuját, de még mindig nem tudta hol az erőforrásuk. Ryu kiesett. Faust kiesett. Magára maradt, s neki kell ki húzni a csapatot a csávából. De hogyan?