Soha sem késő 2.fejezet

Mikor Yoh visszaballagott, már csak a csillagok és a Hold világított. De mintha azok is megérezték volna a változást. Yoh tudta az igazságot, de nem akarta beismerni magának. Akkor és ott igenis Zeke hangját hallotta. De ez lehetetlen, gondolta. Zekenek vége és csak 500 év múlva térhet vissza, ha egyáltalán visszatér. Nem fért a fejébe az egész. Ráadásul nagyon kimerült volt.
Egyből, ahogy belépett a házba, nem törődve a többiek faggatózásával csak azt mondta:
- Semmi bajom tényleg, csak nagyon fáradt vagyok. Megyek, lefekszem.
Még csak át sem öltözött, úgy ahogy volt ledőlt az ágyra és már aludt is.
- Már sokkal jobb színben van – mondta Trey.
- De még mindig nem tudjuk mi baja volt - hívta fel Len a fontos tényezőre Trey figyelmét.
- Azt mondta semmi baja! – emlékeztette Lent.
- Ah, gondolkozz már! Vagy átmenetileg befagyott az agyad? – gúnyolódott Len – Mikor hallottad te Yoh-t panaszkodni?
- Hát… őőő… - kezdte Trey – Jól van egyszer sem, de attól még hihetnék neki!
- Nem igaz, semmi jó nem jut eszembe! – szerencsétlenkedett Jocó.
- Hogy lehetsz ilyen érzéketlen tuskó! – szidta Ryu.
- Az idő nem alkalmas hülye viccekre. – fordult hozzá mérgesen Lyzerg, aki kezdte megismerni Jocót.
Hát nem rajongott a vicceiért. Sőt ami azt illeti, ki nem állhatta őket. A skót vicceket szerette. Ezt közölte is Jocóval, aki csak azt kérdezte: „Mi az a skót?” így Lyzerg nem erőltette tovább a dolgot.
- Majd én beszélek vele – ígérte Anna. – De szemmel láthatóan nincs olyan állapotban, hogy rendet rakjon – szólt sejtelmes hangon és végig nézett a társaságon.
- Tudja Miss. Anna, nekem Billivel kell megbeszélnem az utazás részleteit – mentegetőzött Ryu. – Sajnos nem érek rá, pedig ezer örömmel segítenék. Akkor holnap délután 5-kor! Sziasztok, viszlát Anna kisasszony!
Azzal gyorsan elsietett.
- Nekem meg Junnal kell ebédelnem. Szóval… akkor holnap találkozunk! – s Len is elhúzta a csíkot.
- Pilika azt mondta, hogy egy szuper edzés tervet akar velem kipróbáltatni – mondta Trey miközben már hátrált kifelé az ajtón.
- Ez a beszéd Trey! - -örvendezett Pilika.
Aki nem vette észre, hogy bátyja csak a munkát akarja megúszni, s már húzta is kifelé az ajtón.
- Lyzerg meg megígérte, hogy elmagyarázza mit jelent a skót és megtanít néhány hasznos
skót viccet! – újságolta lelkesen Jocó.
De Lyzerg csak nézett.
- Öhm… hát… én… - Jocó „könyörgően” nézett rá – Tényleg sajnálom, de már megígértem neki…
- Ó köszönöm, te vagy a legjobb barátom Lyzerg! – ujjongott Jocó.
- De jó nekem… - sóhajtotta Lyzerg és ők is mentek.
- Na Faust, te milyen kifogást találtál ki? – kérdezte Anna.
- Nekem randim lesz – mondta, ami igaz is volt. – Elisával.
Aki erre megjelent mellette és kéz a kézben kisétáltak.
- Nekem meg látomásom volt, hogy Morty fog kitakarítani, ezért nem is akarom megváltoztatni a jövőt, azzal hogy itt maradok segíteni – szólt Tamara, miközben elment.
Morty próbálta menteni magát.
- Már megint én?! Anna, nem lehetsz ilyen kegyetlen! – könyörgött.
- Semmi baj Morty, majd én megcsinálom – mondta szemrebbenés nélkül.
Rá is hatással volt Yoh állapot változása, mivel szemmel láthatóan aggódott érte. Mindig eltitkolta az érzéseit, de Morty tudta, hogy nem ő az egyetlen, akit ez nyugtalanít.
- Öhm… Te jól érzed magad Anna? – kíváncsiskodott.
- Mi az törpe, csak nem gondoltad meg magad? – kérdezte vészjóslóan Anna.
Morty úgy döntött nem gondolja meg magát. Gyorsan elköszönt és hazament.
Anna elég hamar végzett a takarítással. Nem is volt olyan nehéz, mint gondolta. Igazából ő maga sem értette, hogy miért nem sózta rá valaki másra a munkát. De végül arra a megállapításra jutott, hogy ha már főzni is elkezdett, nem árthat ha a takarításba is belekezd. Különösen, ha Sámán Királynő akar lenni.

Mikor Yoh kinyitotta a szemét még sötét volt. Nem aludtam sokáig, állapította meg magában. Ami csak azért volt furcsa, mert mindig úgy kellett kiráncigálni az ágyból.
Még mindig nyomasztották a tegnapi események, de kezdett megnyugodni. Majd kiderül mi az igazság, addig is nincs értelme ezen rágódni. Már nagyon várta, hogy folytatódjon a Bajnokság. Ez persze gyötrelmes edzésekkel járt… De még mindig jobb, mint a suli. Aztán meg egy kis fizikai munkától nem lesz semmi baja. Amíg ezen gondolkozott, kiért a nappaliba, ahol furcsa rend és tisztaság fogadta.
- Hhh… - sóhajtotta – Szegény Morty.
- Kivételesen én raktam rendet – szólalt meg hirtelen Anna, aki épp most lépett ki a konyhából két bögre forrócsokival.
- Anna, Te már fenn vagy? – döbbent meg Yoh. De inkább azon döbbent meg, hogy Anna, ANNA csinált rendet!
- Amint látod igen, fenn vagyok. És te? Te mindig lustálkodsz – mondta Anna. – Hogy hogy ilyen korán kitápászkodtál az ágyból? – kérdezte és közben Yoh kezébe nyomta az egyik bögrét.
- Nem tudtam aludni – jelentette ki egyszerűen, s belekortyolt az italba.
- Aha, értem – kezdte Anna. – A tegnap történtek miatt?
Hűha, ez veszélyes terület, érezte meg Yoh. Nem tudta mit válaszoljon, ezért inkább csak bólintott.
- Nem akarsz beszélni róla?- kérdezte csendesen Anna.
- Semmi az egész, tényleg csak alvás kellet – tért ki a válaszadás elől Yoh.
- Yoh, én nem vagyok vak. Látom, hogy valami komoly dolog történt.
- Hhh… - fújta ki az eddig bent tartott levegőt Yoh – Nem akarok beszélni róla – mondta és lehorgasztotta a fejét.
Anna csak azután válaszolt, miután megitta a forrócsokiját.
- …Rendben. De ha meggondolod magad nekem nyugodtan elmondhatod – tette még hozzá Anna.
Mikor Yoh nem szólt folytatta.
- Ígérd meg, hogy szólsz, ha megint problémáid lesznek – kérdte Anna.
- Oké, megígérem – szólt, s letette a bögrét az asztalra.
- Bízz bennem, rám mindig számíthatsz – mondta Yohnak.
- Bízom benned, és te is mindig számíthatsz rám – mondta, s mosolyogva felemelte a fejét.