Soha sem késő 6.fejezet

Yoh sokat törte a fejét, de nem tudott rájönni az események magyarázatára. Tegnap este viszont Anna egy szikrát gyújtott az elméjében. Olyan ötletet adott, ami neki eszébe se jutott volna. Rájött, hogy csak egy ember adhat válasz kérdéseire.
Mégpedig Zeke. Jó, persze ő is tudta hogy őrültségnek hangzik, de ha válaszokat akar kapni, csak ez a lehetősége van. Úgy döntött délután tesz látogatást Zekenél. Kikászálódott az ágyból és elindult reggelizni. A többiek már javában tömték magukat.
- 'Oh! Má am ittem dem izs jössz emmi! (Már azt hittem nem is jössz enni!) - mondta Trey egy nagydarab sonkával a szájában.
Len a szemeit forgatta.
- Komolyan gondoltam azokat az etikett órákat... - jegyezte meg Ryu.
- Pemmi bam a ... - lenyelte a sonkát - Semmi baj a viselkedésemmel! - vágott vissza Trey. És ekkor jött a képbe Anna.
- Úgy egyetek fiúk, hogy ez az utolsó alkalom, mikor még azt esztek, amit akartok.
- De jól néz ki ez a rántotta! - ámult el Yoh, és már nyúlt volna érte, de Anna közbe lépett.
- Kivéve téged Yoh! - Yoh ledermedt és visszahúzta a kezét – Tessék, EZ a tied - azzal elérakott valami zöld maszlagot.
- Jajj nee, már megint brokkoli! - szörnyülködött Yoh.
- Még jó hogy nekem már nincs szükségem az evésre - mondta részvéttel a hangjában Amidamaru.
- Ha ezt kell ennem, rövidesen nekem sem lesz - sóhajtotta és elkezdett enni.
A srácok csak kuncogtak rajta.
- Holnaptól ti is ezt eszitek - jelentette ki nemes egyszerűséggel Anna, amire mindenki arcáról lehervadt a mosoly.
- Valamit be kell jelentenem - kezdett neki Yoh. - Srácok... - Anna köhintett - és Anna... - tette hozzá gyorsan.
- Hallgatunk Yoh mester - mondta Faust.
- Úgy döntöttem ma beszélek Zekekel - mondta ki nagy nehezen.
- MICSODA?! - egy emberként hördültek fel.
- Van néhány dolog, amit tisztáznunk kell - fűzte tovább Yoh.
- Yoh, ez szerintem nem jó ötlet… - mondta ki Lyzerg azt, amire mindenki gondolt.
A többiek hevesen bólogattak, de végül Anna szólalt meg.
- Nem engedem, hogy oda menj Yoh! - jelentette ki elszántan.
- Pedig már eldöntöttem hogy oda megyek - szállt vitába Yoh. - És te sem tudsz visszatartani Anna.
Anna csak tátogott. Nem volt hozzászokva, hogy feleselnek vele.
- De én... - kezdte.
- Nem! Már eldöntöttem! - mondta, talán kicsit hevesebben, mint szerette volna.
Hosszú percekig néztek egymás szemébe, így figyelve a másik érzéseit. Anna szeme lassan megtelt könnyekkel, s vissza se nézve kirohant a konyhából.
- Hú, ezt most jól megkapta - ámult el Jocó.
- Szép volt haver! - helyeselt Trey.
- Maradj már Trey! Nem illik így bánni egy hölggyel - oktatta ki Ryu a fiúkat.
- Legalább most te is ehetsz valami ehetőt – fordult Yohhoz Leny.
Yoh nagyot sóhajtott, s ezt mondta:
- Köszi Len, de nem vagyok éhes.
Azzal felállt és ő is elhagyta a helyiséget.

Késő délután volt már amikor Yoh elszánta magát a cselekvésre. Fogalma sem volt hol keresse Zeket, ezért az egyszerűség kedvéért kiállt a tér közepére.
Úgy gondolta, hogy nem ő fogja megkeresni, hanem fordítva. A csapat is elkísérte, csak Annát nem látta sehol.
- Zeke! - még szinte ki se mondta a nevét, már is választ kapott a feje felett lebegő valamitől.
- Már is hiányoztam? - kérdezte Zeke a Tűz szelleme vállán ülve.
- Csak beszélni szeretnék veled - mondta nyugodtan Yoh.
- Ez érdekesen hangzik - mérte végig Yoht. - Mond, mit akarsz?
- Helyesbítek, négyszemközt szeretnék veled beszélni - egészítette ki magát Yoh.
Zeke egy percig kutató tekintettel fürkészte Yoht, majd elmosolyodott.
- Végülis miért ne? Időm, mint a tenger - mondta és közben átszállt a szelleme tenyerébe, így ereszkedett Yoh elé.
- Gyere.
Most Yoh fürkészte kutatva, csapdát keresve, de mikor nem talált semmit, mellélépett.
- Yoh várj! - hallotta Lyzergöt - Ne bízz benne!
- Ugyan már nem akarom bántani. Csak kiosztom a játékszabályokat - mondta Zeke. - A szellemedre nem lesz szükséged.
- Ez így nem fair! - szólt közbe Morty.
- Semmi baj Morty, én is így gondoltam - mondta Yoh és Amidamaruhoz fordult - Bocsi haver, ugye megérted?
- Persze Yoh, de nem tartom jó ötletnek - aggódott.
- Nem lesz semmi baj - ígérte Yoh, s folytatta, immár a többiekhez intézett szavait. - Mondjátok meg Annának, hogy ne izguljon - azzal Zekere. nézett. – Mehetünk, őő... hova is? - kérdezte kíváncsian Yoh.
- Az meglepetés lesz, készen állsz? Indul a szellem expressz... - mondta Zeke.
Yoh bólintott. Ekkor körbevette őket a tűz, és Yoh azt hitte, meg fog égni. De ekkor valaki elkapta a könyökét, és magához húzta.
- Így felismer az erőm és nem fogsz elégni - suttogta Zeke, Yoh fülébe miközben elnyelték őket a lángok.

A megérkezés zökkenő mentes volt, s mire Yoh egyet pislogott már egy tisztáson álltak.
- Így egyszerűbb utazni, igaz? - kérdezte Zeke.
- Köszi - ez volt az első szó, amit ki tudott nyögni.
- Mit? - kérdezte zavarodottan Zeke.
- Hogy nem hagytad, hogy elégjek - mondta, s közben Zeke intett hogy üljön le.
Ugyanis a tisztás közepén egy tábortűz lobogott, körülötte két párna várt gazdára. Leültek egymással szembe.
- Ha elégsz nem tudtunk volna beszélgetni - mondta de a formaság kedvéért hozzá tette hogy: - Egyébként... szívesen.
Yoh nem tudta hol kezdje. Zeke sejthette, hogy zavarban van, mert átvette a beszélgetés fonalát.
- Most csak ketten vagyunk, mond, amit szerettél volna. - bátorította.
- Hát... tudod, lenne néhány kérdésem - vágott bele a dolgok közepébe Yoh.
Mikor Zeke bólintott kinyögte.
- Ha egyszer, úgymond kettévágtalak, hogy tudtál visszatérni ebben a testben? Azt hittem csak 500 évente tudsz reinkarnálódni.
- El kell ismernem, hogy alábecsültelek. Nem hittem, hogy árthattok nekem - mondta, s közben a tűzbe bámult. - Tudod, nem végeztél alapos munkát. A testem nem semmisült meg, így könnyedén visszatérhettem ebben az alakban - mondta nyugodtan, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Aha, értem. De nem akarsz esetleg megölni, vagy bosszút állni? Úgy értem, biztos dühös vagy hogy megint legyőztek.
- Először is nem győztetek le, csak egy kis haladékot kaptatok. Másodszor pedig nem vagyok dühös. Ebből is tanultam valamit, mint mind a két alkalomból - Zeke nem nézett fel, csak tovább bámulta a lángokat.
- Most mit tanultál? - érdeklődött Yoh.
Zeke meglepetten nézett fel rá.
- Tényleg érdekel? - kérdezte hitetlenkedve Zeke.
- Hát persze. Most úgyis négyszemközt vagyunk. Te is meghallgattál engem, én is meghallgatlak téged. - mondta őszintén Zeke szemébe nézve, ami most furcsán csillogott.
- Rájöttem, hogy elkapkodtam a dolgokat. Nem lett volna szabad siettetnem az eseményeket - visszanézett a tűzbe, jelezve hogy befejezte.
- Hát szerintem is itt rontottad el. Tudod, ha tisztességes versenyben nyersz, mi sem akadályozhattunk volna meg.
- Tudod nem értem, hogy ha ilyen jól kijövünk egymással, akkor miért nem állsz mellém? - kérdezte őszintén.
- Azért mert különböző célokért küzdünk. Te az emberiséget akarod elpusztítani, hogy megmentsd a Földet. Én is meg akarom menteni a Földet, de az emberek is a Földhöz tartoznak. Ha kiirtod őket, olyan mintha a Föld felét pusztítanád el. Ez az egyik, a másik meg az, hogy ha megölsz minden embert nem vagy jobb azoknál akik ellen harcolsz - fejtette ki Yoh.
- Jó, ezen most ne vitatkozzunk. Úgyse tudnánk megegyezni. - mondta, még mindig a tűzet nézve Zeke.
- Rendben. Egyébként hol vagyunk? - kérdezte Yoh körbepillantva.
- Nem ismered fel a szülővárosunkat? - mosolygott Zeke.
- Izumóban vagyunk? - lepődött meg Yoh.
- Igen, pontosabban a mellette lévő réten.
- Itt még nem is jártam - ámult el Yoh.
- Tudtam, hogy tetszeni fog - jegyezte meg mosolyogva Zeke.
Yoh szívesen maradt volna még de tudta, hogy a többiek aggódnak érte.
- Lassan mennem kell - mondta Yoh, s közben felállt.
- Nincs több kérdésed? - érdeklődött Zeke és ő is felállt.
Igazából azt a kérdést, ami a legjobban foglalkoztatta, még nem tette fel. A tűzbe bámulva azt latolgatta, hogy elmondja-e neki. De ekkor furcsa dologra lett figyelmes. Mikor Zeke megszólalt fellobbantak a lángok.
- Pedig egy dologra még nem válaszoltam - mondta Zeke.
- ... Tessék? - vette le a szemét a lángokról Yoh.
- Nem voltak furcsa látomásaid mostanában? - vezette rá Zeke.
- Ja... igen, voltak - suttogta Yoh - De nem értem hogy lehetséges ilyesmi.
Mikor Zeke beszélni kezdett a lángnyelvek vad játékba kezdtek. Érdekes, ezt eddig észre se vette, gondolta Yoh.
- A Csillagszentélyben, mikor már majdnem eggyé váltunk - Yoh megborzongott az emléktől. - A kötelék közted és köztem olyan szoros lett, hogy érezzük egymás érzéseit... - hallotta Zeke egyre halkuló hangját.
Yoh nem tudta levenni a szemét a lángokról, amik Zeke beszédjének ritmusában táncoltak. Megpróbált rájönni mit érez, mi az, amit titkol előle. Mert valami nagy rejtély volt körülötte, és most talán itt egy esély, hogy megtudja. Már olyan erősen koncentrált, hogy belefájdult a feje. Hirtelen óriási méretűre emelkedett a tűz, mintha el akarna rejteni valamit, vagy valakit. De Yoh nem adta fel, kitartott egészen addig, amíg egy kegyetlen hang megszólalt a fejében.
- Takarodj belőlem! - hosszú elnyújtott hörgést hallatott és ekkor Yoh még egy hangot hallott.
- Kérlek, Neee! - fájdalmas volt és szívszaggató.
De Yoh nem tudott erre figyelni, mert hirtelen erős lökést érzett és elterült a füvön. Zihálva ült fel, vagyis inkább felrántották.
- Mit képzelsz, mégis mit csinálsz?! - dühöngött Zeke.
- Nem akartam... csak... - dadogta Yoh.
- Induljunk - szólt Zeke és megjelent a Tűz szelleme.
Felemelkedtek, de Yoh nem várta meg amíg körbe veszi őket a tűz. Gyorsan Zekebe karolt és hozzábújt. Zeke megrándult és döbbenten nézett oldalra.
- Nem akarok megégni - válaszolt Yoh a ki nem mondott kérdésre.
Zeke bólintott és ő is átkarolta Yoht. Yoh szorosan becsukta a szemét, így nem látta. Nem látta hogy Zeke még indulás előtt ránézett. S nem látta a szemében csillogó könnycseppeket sem...