Keresés
Száz kiló gumicukor 4.fejezet
4. rész
Száz kiló gumicukor
Zik késő délután ért haza. Lizi társaságában szinte rohant az idő. Annának megvolt az a jó szokása, hogy cetliket ragasztott az ajtófélfára, ha elment, ezért Zik mindig tudta, otthon van-e vagy nem. Ezen a napon épp egy filmet akart megnézni, Yoh-nak addig edzenie kellett. Zik kinyitotta a bejárati ajtót, és szemben találta magát Yoh-val, aki épp futni készült.
- Hát te meg merre voltál? Várj csak… Miért vagy ilyen piros?
- Olyan furán érzem magam… Találkoztam egy lánnyal…
Zik legnagyobb megdöbbenésére jótestvére elkezdett hasát fogva röhögni rajta. Zik felvonta a szemöldökét, mire Yoh abbahagyta a nevetést, de még mindig szélesen vigyorgott.
- Azt ne mondd hogy belezúgtál egy csajba! – kérdezte. Furán hangsúlyozta a mondatot, ezért Zik újra elpirult.
- Ez az?
Yoh most már nem nevetett, hanem meredten bámult testvérére.
- Azt mondod azt se tudod mi az?
- Nem, nem tudom. Egész életemben alig találkoztam emberekkel, már honnan tudnám? – vágott vissza kicsit sértetten Zik. Tényleg nem is ismerte ezt a szót, hogy „szerelem”. Azt meg még kevésbé, hogy mit is jelent.
Yoh eltátotta a száját. Azt nem gondolta volna, hogy… hát… Nem tudta megfogalmazni, Zik milyen. Tudatlan? Valahogy olyan béna szó. Hülye? Elég erős kifejezés rá… De végül testvérének igaza volt, hiszen honnan tudta volna, ha még sosem tapasztalta.
- Mindegy, ha ti így hívjátok – vont vállat Zik, és bement a házba. – Nekem jó, a lényeg, hogy…
De ekkor már Yoh az aznapi harminc kilométerét futotta.
Zik az ágyon feküdt, és a mennyezetet bámulta. Boldog volt, életében először teljes boldogság árasztotta el a szívét. Ez az érzés neki eddig teljesen idegen volt, a boldogság és a szerelem eddig még nem talált rá… De most már igen: gondolatai Lizi körül forogtak, és hogy mennyire várja a másnapi találkozót…
Ajtónyitás hallatszott, majd be is csukták. Zik gondolta, hogy Yoh jött vissza a futásból, ezért kiment a konyhába. Ott találta Yoh-t – és Annát.
- Szia Anna! – köszönt a félelem legkisebb jele nélkül Zik.
- Ez meg akar halni – futott át Yoh agyán, mivel Anna egyébként is eléggé rossz hangulatban volt.
- Te meg mit keresel itt? Nem volt elég, amit múltkor kaptál? – kiabálta Anna.
- Köszönni azért illik. – rázta a fejét szemtelenül Zik. Yoh most már biztos volt benne, hogy Anna kinyírja a bátyját. – A múltkor pedig semmit sem kaptam tőled, Anna – folytatta, finoman megnyomva a „tőled” szót. – Egy kis gyöngyzáport, de az nem állított meg. Mondtam, egymillió gyönggyel sem tudtál volna megállítani. De most nem ezért vagyok itt.
- Akkor miért? – sziszegte Anna. Látszott rajta, hogy szívesen képen törölné Ziket.
- Mert most már nem akarok senkit megölni, nyugodtan szeretnék élni. - Anna Zik szemét fürkészte, de a fiú igazat mondott. Anna ezt nem szívesen fogadta el, elvégre Zik az ellenségük volt hosszú-hosszú ideig.
- Ja és Anna – szólalt meg Zik. – Ezt a virágot pedig fogadd el bocsánatkérésem jeléül.
Egy szál szép virágot nyújtott át a lánynak. A mezőn szedte, és tényleg bocsánatkérésre szánta. Anna nem volt az a típus, aki ezen nagyon meghatódott volna, de a virágot azért elfogadta. Yoh elismerően nézett Zikre, mert ha ő rendezi meg ezt a műsort, akkor már valami sámánhoz csatlakozna – szellemként.
- Jó, de akkor kiveszed a részed az edzésből és a házimunkából is. Ugyanúgy, mint Yoh.
- Rendben.
- Itt a lista, holnap mit fogsz csinálni.
- Reggel hatkor futás egy órát, reggeli előtt. Hétre kész legyen a reggeli, ne főzd túl a tojást. Utána kétszáz felülés. Felmosod a fürdőszobát, a konyhát és a szobákat. Délben te főzöd az ebédet, utána elmész bevásárolni a vacsorához. Utána még futsz egy órát. Háromszáz fekvőtámasz, utána elmosogatsz. Vacsorát főzöl, sushit, és finomra főzd, különben az estét a konyhában töltöd! Utána fürdés, és mehettek aludni. – Zik felnézett a listából, és nyugodt hangon válaszolt. – Rendben.
- Micsoda?! – kiabált Yoh. – Ennyi munkát még én sem kapok, erre azt mondod, hogy rendben?
- Ja és elfelejtettem: te fogsz segíteni neki mindenben – mondta Anna, majd kiment a konyhából, magára hagyva a két fiút.
- Az egész napom el lesz foglalva – gondolta Zik. – Mikor találkozok így majd Lizivel?
Még egyszer átnézte a listát. Délután lesz egy kis szabadidőm, ha sikerül a vacsi – jött rá boldogan. Azonban a hirtelen jött örömet beárnyékolta az a tény, hogy nem tudott főzni…
Lizi a parkban ült, laptopjával az ölében. Gyönyörű délután volt, a madarak csiripeltek a feje felett, az ég szikrázott a kékségtől, a zöld füvet lágyan lengette a szellő. Szép, késő nyári időjárás volt ez, de sajnos nem tartott sokáig: már augusztus vége volt, a napok egyre rövidebbek és hűvösebbek lettek. Ám Lizi szívét melengette egy édes kis titok, egy érzés… De lassan közeledett a nap, amikor megszerzi a második jóscsengőjét, és el kell indulnia a világba, új kalandok felé…
Lizit laptopját egy hosszú árnyék sötétítette el. A lány megfordult, addigra már Zik leült. Fáradtnak látszott, lihegett, mint aki futott.
- Mi a baj? – kérdezte kíváncsian a lány. Zik sóhajtott egyet-kettőt, csak azután felelt.
- A házba… jöhetsz… Yoh azt mondta…- még mindig nem kapott rendesen levegőt.
- És miért vagy ilyen fáradt? – a lány most már nem kíváncsian, inkább megnyugtató hangon beszélt.
- Mert ha ott lakom Yoh-nál, nekem is ki kell vennem a részemet az edzésből és a házimunkából is. Neked csak házimunkáznod kell majd, Anna azt mondta.
- Ki az az Anna?
- Ő Yoh… hát… jegyese, azt hiszem. Nem egy kedves lány. Te sokkal kedvesebb vagy.
A lány kissé elpirult ennek hallatán. Fölbontott egy zacskó gumicukrot, és szemezgetni kezdte. Zik felé nyújtotta. A fiú vett belőle, majd érdeklődve forgatta ujjai között a kis macit.
- Ez micsoda?
A lány meglepetésében félrenyelte a bekapott gumicukrot. Köhögni kezdett, mire Zik egyszer-kétszer hátbavágta. Persze csak finoman. Lizi a köhögéstől pirosan köszönte meg a segítséget, majd kezét az arcára téve várta, hogy elmúljon a fejfájása.
- Gumicukornak hívják. Kóstold meg, nagyon finom!
Zik megette. Nagyon ízlett neki, a finom eperíz szétáradt a szájában. Lizi a kezébe vett egy citromsárgát, és azt mondta:
- Mondd szépen: ááááá!
- Áááá! – amint Zik kitátotta a száját, Lizi beletette a gumimacit. Közben egy pillanatra hozzáért a fiú ajkaihoz. Zik szívét tűz árasztotta el, amit még soha sem érzett, vágy, hogy megcsókolja a lányt, mert szerette…
Most Zik vett kezébe egy macit. Lizi kinyitotta a száját, ő pedig belerakta a cukrot. Közben akaratlanul is a lány ajkához ért. Lizi ránézett, különös, tüzes tekintettel. Aztán megszólalt:
- Én nagyon szeretem a gumicukrot. Neked ízlik?
- Persze – felelt Zik, arra gondolva, hogy azért a pillanatért is már megérte. De természetesen ízlett is a cukor neki.
- Én imádom. Megvigasztal ha elszemezem. Meg tudnék belőle enni tíz kilót is. De ha választhatnék száz kiló gumicukor és közted… akkor én téged választanálak.
A lány kék szeméből őszinteség sugárzott, és szeretet. És még valami, ami miatt Zik közelebb húzódott a lányhoz, felemelte az arcát, és ajkaik már összeértek volna, mikor egy kemény hang hasította át a nyugodt, tavaszias levegőt.
- ZIK!!!
Anna hangja rögtön szétrebbentette a kis „gerlepárt”, ahogy Yoh nevezte őket. Zik bűntudat nélkül nézett Anna dühös szemébe.
- Szia, Anna.
- Neked véletlenül nem a boltban kellene lenned, hogy bevásárolj, és utána vacsorát készíts?
- De igen, őrmesternő. – az utolsó szót Zik különösen szemtelen hangsúllyal emelte ki. Lizi belekapaszkodott a karjába. Anna nem épp kedves leányzó volt. – És már megyek is.
- Ajánlom, hogy a kaja ezek után finom legyen! – mikor a fiú elment, Anna a másik lány felé fordult. – Te pedig, Liza gyere velem.
- Lizinek szoktak hívni – helyesbített félénken. Valami azt súgta neki, hogy nem érdemes feleselnie.
- Akkor Lizi, nekem teljesen mindegy. Akkor a drága barátod csak edzeni fog, a házimunkát te végzed. Meg persze Yoh – ezt ellentmondást nem tűrő hangon sorolta. – Kezdheted a mai vacsorával.
- Igen, Anna.
Anna most először elmosolyodott.
- Látom, veled nem sok gondom lesz.