Keresés
Újra együtt a nagy csapat 6.fejezet
6. rész
Újra együtt a nagy csapat
Yoh már alig várta, hogy újra találkozzon a rég látott barátokkal. Lizi sürgött-forgott, süteményt sütött, takarított, levest főzött, utána rohant a boltba egy-egy hozzávalóért. Szinte ragyogott a ház, és a konyhából ínycsiklandó illatok lengték be a házat. Anna végre megnyugodhatott, hiszen most már igazán nem panaszkodhatott a szorgos lányra. Zik új ruháit nem nézte jó szemmel, Yoh-nak viszont nagyon tetszettek.
Másnap délután csengettek, és Lizi nyitott ajtót. Egy csapat fiú és két lány várakozott az ajtóban. Legelöl Ren állt.
- Szia, biztos te vagy Lizi.
- Igen, én vagyok. Gyertek be, Yoh már vár titeket.
Befelé menet mindenki mondott egy sziát Lizinek, de őket inkább Yoh érdekelte. A lányok viszont ott maradtak vele.
- Te hogy kerültél ide? – kérdezte az egyik lány, azután elpirult. – Még be sem mutatkoztam, Tamara Tamao vagyok, az Asakura család mellett nőttem fel.
- Én pedig Pilica Racer vagyok, Trey húga. – mutatkozott be a másik. Ő fiatalabbnak látszott, de nagyon hasonlított Trey-re.
- Én Liza Meridell vagyok, de szólítsatok Lizinek. És csak úgy, végül is ok nélkül kerültem ide.
- Mint innen mindenki – mutatott körbe Tamara. – És engem csak Taminak szoktak hívni.
A Tami nevű lány bátortalannak látszott, Pilica ellenben határozott volt.
- Gyertek, sütöttem süteményt. Egyetek!
A három lány odament az asztalhoz, és megkóstolták a sütiket. Közben beszélgettek, és Pilica elmesélte, ki kicsoda és egy kis beszámolót is róla.
- Az a két férfi ott, az egyik Rió, ő egy igazi motoros, de agyilag nem valami nagy dolog. A másik, az a hátborzongató kinézetű: ő VIII. Faust, egy temetőmágus. Nagyon veszélyes, életveszélyes. Aztán vannak a fiúk: az a barnább bőrű Jocó, a „viccmester”, de a humora pocsék. Az a tüsi hajú, amelyiknek egy guan-dao a fegyvere, az Ren Tao, őt már ismered valamennyire. Az a zöld hajú pedig Lyserg, szívből gyűlöli Ziket, mert megölte a szüleit. – Lizi összerezzent a féltett-óvott titok közelébe nyomakodó mondatra. Pilica kérdőn nézett rá, majd folytatta. – Az a kék hajú pedig a bátyám, Trey. Róla is meséltem már. Ennyien vagyunk. Na és te ki vagy és hogy kerültél ide?
Lizi arca úgy nézett ki, mintha valaki egy nagy tubus paradicsomlevet kent volna szét rajta. Aztán elsápadt. Úgy érezte, rögtön rosszul lesz.
- Én Lizi Meridell vagyok. Én… én csak úgy… itt vagyok. Ne… nem hozott… senki. – dadogta zavartan. Pilica szeme elárulta neki, hogy nem hiszi el. Ez még jobban zavarba hozta, végül inkább kisietett a konyhába, mert az arcát szinte égette a forróság.
- Tojást lehetne sütni rajtam – sóhajtotta szomorúan. Odahajolt a csaphoz, és megpróbálta lehűsíteni az arcát. Megnézte magát a tükörben. Azt a kis pirosságot már ráfoghatta a melegre. – Egy kaméleon hozzám képest szürke – kuncogott, de valaki bejött a konyhába. Ren Tao volt az.
- Szia – köszönt neki barátságosan. – Már beszéltünk telefonon, ugye?
- Igen – a fiú nem tűnt éppen barátságosnak. Lizi érdeklődve figyelte.
- Mit szeretnél? Hozzak egy kis harapnivalót?
- Igen, légy szíves. – Lizi még elhaladtában rákacsintott Renre, mire ő döbbenten nézte az ajtót, ahol a lány eltűnt.
Együtt ült a csapat, beszélgettek, tervezgették a csatáikat, és jókat nevettek. Lizi sürgött-forgott, italt hozott, beszélt, nevetett, szinte a társaság lelke volt. Aztán egyszer csak mély csönd lett. Egy halk kis csipogás szakította csak meg. Mozgolódás támadt, mindenki tudni akarta, kié a csata. Lizi elsápadt: csak ő tudta, kié szól. Felrohant az emeletre. Benyitott a szobába, ahonnan a ciripelés hallatszott. Zik ült az ágyon, a köpenyének szélével a szájában. Nézte a kijelzőt, majd értetlenül rápillantott Lizire. A következő pillanatban megszólalt a lány harangja is.
- Nem hiszem el, mindenkinek csatát osztanak? – de mikor megnézte az ellenfelet, az este folyamán sokadszor elsápadt, de most úgy nézett ki, mint akinek egy csepp vér sincs az ereiben. – Ez nem igaz… - nyögte döbbenten. A kijelzőn ez állt:
Egy hónap múlva
A parkban
Zik Asakurával
Őt talán nem kell bemutatni.
A lány megrázta a fejét, majd elnevette magát.
- Hogy tudsz te még most is nevetni? – kérdezte színtelen hangon Zik.
- Ez újítás, de nagyon jó! Minden ellenfélről ismertetés! Nézd: rólad azt írja, hogy nem kell bemutatni! Híres vagy! – kacagott tovább.
- Hú de vicces – morogta Zik rosszkedvűen. – Ha veled megküzdök, akkor valamelyikünknek vesztenie kell. – Zik mélyen a lány szemébe nézett. – Tehát, nem küzdhetek veled.
Lizi egyből elkomolyodott.
- Nem, nem adhatod föl, mert nem engedem. Küzdeni fogunk, és győz a jobbik. – majd mosolyogva hozzátette: - Ami persze úgyis én leszek.
- Úgy van – csengett Lizi háta mögött egy ijesztően ismerős hang. Majd a lány egy hegyes valaminek a végét érezte a hátán. Sóhajtott egyet.
- Rendben, Ren, lebuktunk.
- Honnan tudod, hogy én vagyok?
- Ne hülyéskedj, megjegyeztem a hangodat. Beszéltünk már egy párszor.
- Hagyjuk ezt, most nem ez a fontos. Hanem az, hogy ő mit keres itt. – állával Zik felé bökött.
- Semmi közös hozzá! – Lizi Zik elé lépett, és dühösen Ren szemébe nézett. – Yoh megengedte, hát itt van!
- Yoh megengedte? – hüledezett Ren. – YOH!!!
Az ordítás szinte megrázta a falakat, és a folyosón léptek zaja hallatszott. Lizi újra elsápadt. Tudta, hogy az egész banda ide fog jönni. Az ajtónak vetette a hátát, majd fölmérte, mit tehetne.
- Semmi baj nincs! Itt vagyok! – kiabálta Lizi megnyugtatónak szánt hangon, de inkább kétségbeesettnek hangzott.
- Mi az hogy semmi baj? Zik van itt! – kiabálta magából kikelve Ren.
Az ajtón a dörömbölés abbahagyott. Lizi és Yoh az ajtó két oldalán próbálta megnyugtatni a többieket. Aztán egy erős lökés majdnem ellökte Lizit az ajtótól. A lány felmérte a szobát. Egy asztal, rajta egy narancsokkal teli tál… Nem messze tőle pedig Ren. Lizi döntött: elugrott az ajtótól, rá az asztalra, felkapott egy narancsot, majd egy ügyes ugrással a bútort keresztben az ajtó elé rúgta. Közben Rent a földre lökte, és a további kiabálás megakadályozása végett a narancs felét a szájába dugta. Ren szólni sem tudott a döbbenettől, hogy egy lány a földre kényszerítette. Próbált felkelni, de Lizi erősen a padlóhoz szorította a karjait.
- Nincsen semmi baj! – kiabálta Lizi a kintieknek. – Ren kicsit beverte a fejét. Nincs itt senki rajtam és Renen kívül!
Az asztal megadta magát, és a fiúcsapat szinte beesett a szobába. Mindannyian elképedtek: Ren a földön, szájában egy naranccsal; Lizi mellette ül, és a földre szorítja, Zik pedig tényleg ott áll és érdeklődve figyeli a jelenetet. Yoh nyelt egyet; tudta, most már elkerülhetetlen a balhé.
- Mi a fene folyik itt? – kérdezte Trey, minden szót külön hangsúlyozva.
- Hát… - Liz megszeppenve elhallgatott, majd Yoh-ra nézett. Ren kihasználta ezt a pillanatot, kiverekedte magát a lány szorításából, kiköpte a narancsot, majd felállt. Gyűlölettől izzó szemei Ziket nézték.
- Régen találkoztunk. – Liz meglepetten kapta arra a fejét. Hogy tud Zik még most is ilyen nyugodt hangon beszélni? – Azóta nem sokat változott a haragod, Ren.
- Te velem nem beszélsz így! Baso… - hirtelen megmerevedett, majd térdre esett.
- Nyugi, egy perc és magához tér. – jelentette ki Liz a fiúk döbbent arcát látva. Az történt ugyanis, hogy amíg Rent lefoglalta az ellensége, Liz teljes erővel hátbavágta. Ráadásul 100% elfogadásban, ami azt jelentette, hogy a szelleme erejét is kölcsönvette. Szegény fiú nem csoda, hogy egy nyögéssel elterült. – Nem lesz semmi baja – ismételte a lány, hogy megnyugtassa a csapatot.
- Te kis… - morogta Trey, majd Korit beleküldte a snowboardba.
- Állj!
Zik, aki egész végig háttérből nézte az eseményeket, most Lizi elé lépett. Arca olyan kifejezést öltött, amit Yoh csak akkor látott, amikor legutóbb küzdöttek. Azt a dühöt látva Trey is kissé elbizonytalanodott.
- Senki nem nyúlhat hozzá, különben a Tűz Szellemével gyűlik meg a baja!
Lizi meglepetten pislogott ki a háta mögül, de a következő pillanatban anélkül, hogy hátranézett volna, kirántotta Ren kezéből a guan-daot.
- Mondtam már Ren, hogy velem ne hülyéskedj – mondta a lány, miközben mosolyogva hátrafordult. – Ezerszer jobban képzett vagyok nálad, és olyan képességeim vannak, amikről a legtöbb ember csak álmodik. Majd ha nem akarsz megölni, talán elmesélem.
- Nem vagyok rá kíváncsi – morogta az említett, de fegyver nélkül nem sokat tehetett.
- Ne térjünk el a tárgytól. Akarsz Lizitől még valamit? – kérdezte Zik gúnyosan Treyre mosolyogva.
- Mit véded azt a kis vakarcsot? Ki ő neked? – kérdezte Trey, mert jobb nem jutott eszébe.
- A barátnőm.
Trey kezéből kiesett a snowboard.